A Föld távdoktorai
A műholdra, repülőre telepített új távérzékelő rendszerek nem gyógyítják meg a Földet, de remélhetőleg minden eddiginél részletesebb, pontosabb képet adnak betegségeiről.
Írta: Peter Miller
A víz Földünk mindennél fontosabb, éltető közege. Hála a légköri távérzékelő rendszereknek, ma már természetes körforgásának összes mozzanatát megfigyelhetjük. Nyomon követhetjük az esőt és a havazást, a felszíni vizek áramlását, a párolgást, a csapadékvíz leszivárgását a föld víztartó rétegeibe, és azt, hogy hova kerül onnan. Mindezek alapján előre jelezhetjük az aszályokat és az árvizeket, valamint megóvhatjuk ivóvíztartalékainkat, javíthatjuk a terméshozamokat.
A Kalifornia államot sújtó aszály és vízválság egyik nem mellékes következménye, hogy a térség a távérzékeléses projektek kísérleti laboratóriuma lett. Az elmúlt három évben a nasa Tom Painter vezette csapata műszerekkel megrakott gépén rendszeresen átrepült a Yosemite Nemzeti Park fölött, és mérte a San Francisco város vízellátásában kulcsfontosságú Hetch Hetchy-víztározót tápláló hótömeg nagyságát.
Mostanáig a tározó felügyelői a régi módszerrel: a terepet gyalogszerrel járva, mércével a kezükben állapították meg a környező hegyekből érkezett hó mennyiségét. Az adatokat számítógépre vitték, és a múltbeli tapasztalatokra épített modell révén fölbecsülték, hogy a következő tavasszal mennyi olvadékvíz várható. Csakhogy ma már oly ritkán havazik a Sierra Nevada hegységben, hogy a régi adatok érvényüket vesztették. Chris Graham, a Hetch Hetchy-tározó vízügyese így örömmel fogadta a nasa kutatóinak invitálását: szálljon föl ő is a gépre, a levegőből mérje föl a hó várható mennyiségét.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. novemberi lapszámában.