Miasszonyunk

Írta: Maureen Orth
Fényképezte: Diana Markosian

A sorban harmadik efezusi egyetemes zsinaton, 431-ben Máriát hivatalosan is Istenszülővé nyilvánították. Azóta egyetlen nőt nem magasztalnak annyit, mint őt. Az anyai szeretet, a szenvedés, az áldozat jelképe lett, sokan elsősorban az ő személyén keresztül próbálják megérteni az egyházi dogmákat. Mária köpenye biztonságot, oltalmat kínál. Mária mindenütt jelen van.

A Guadalupei Miasszonyunk alighanem minden idők legtöbbször megfestett-megmintázott, legtöbbet sokszorosított nőalakja. A messze földön híres Mária-szentélyekhez évről évre több millió zarándok sereglik. A vallási turizmus így minden évben több milliárd dollárnyi bevételt hoz, és ezreknek ad munkát. Mária alakja számos híres képzőművészeti és építészeti alkotást, verset, liturgiát, zeneművet ihletett – az egyik legcsodálatosabb műremek Michelangelo Pietàja. És ami nem kevésbé fontos, a Szűzanya milliárdoknak lett lelki társa – hozzá a legelesettebbek, a legmagányosabbak is bízvást fordulhatnak.

Mária muszlimok és keresztények számára egyként a legszentebb nőalak. Muszlim nevét, a Mirjámot többször említi meg a Korán, mint a Mária nevet a Biblia. Az Újszövetségben Mária négyszer szólal meg. Elsőként az angyali üdvözletkor, amikor Gábriel arkangyal közli vele: fiút fog szülni, a „Magasságos fiát”. „Ímhol az Úrnak szolgálója” – feleli ő. Hosszabban azonban csak várandóssága elején szólal meg: „És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára, mert íme mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek” – olvasható Lukács evangéliumában.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. decemberi lapszámában.