Állati ez a szem

Az evolúció nem lát előre; egyik leglátványosabb alkotása mégis az állatok látószerve.

Írta: Ed Yong
Fényképezte: David Liittschwager
„…Van, amiben jobban teljesít a szemünk, mint más állatoké, és van, amiben rosszabbul. Minden tekintetben tökéletes szem nincs” – szögezi le Warrant. A mi fényképezőgép-szemünknek is bőven akadnak hibái. Retinánk kialakulásának módja magyarázza, hogy fotoreceptoraink nem a fény felőli oldalon, hanem az idegsejtek hálózatai mögött sorakoznak, emiatt a fénynek át kell haladnia a „kábelrendszeren”, hogy elérje a fényérzékelő elemeket. Ugyanezen okból a látóideg rostkötegeinek át kell törniük a fotoreceptorok rétegét; a lyukat, amelyen át elindulnak az agy felé, vakfoltnak nevezzük. Mindezek fogyatékos megoldások, evolúciónk vargabetűinek emlékei.
Szerencsére sikerült ellensúlyoznunk ezeket a gyenge pontokat. A retina hosszú Müller-glia-sejtjei igazi optikai szálként működnek, az idegsejtek rétegein át az alant megbújó fotoreceptorokhoz vezetik a fényt, agyunk pedig kipótolja a vakfolt miatt kieső képrészleteket. Igaz, olyan probléma is adódhat, amit nem tudunk kivédeni. Megesik, hogy retinánk leválik az alatta húzódó szövetrétegről, ennek pedig vakság lehet a vége. Ez nem történhetne meg, ha az idegsejtek a fotoreceptorok mögött ülnének – mint a tintahal és a polip fényképezőgép-szemében. A polipnak nincs vakfoltja, és a retinája sem válik le soha.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2016. februári lapszámában.