Ne tessék ezt mind kidobni!

Írta: Elizabeth Royte
Fényképezte: Brian Finke

Ennivalót pocsékolni a világon mindenütt helytelen, elítélendő cselekedet. Ez így van rendjén, hisz közel 800 millió embertársunk éhezik. Mégis évről évre 1,3 milliárd tonna élelmiszer megy veszendőbe világszerte, derül ki az ensz Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (fao) felméréséből. Ennek a fele is bőven elég lenne ahhoz, hogy minden szűkölködő jóllakhassék. De vajon hogy vész el mindez – a világ élelmiszer-termelésének nagyjából harmada?

A fejlődő országokban a termés jó része azért megy veszendőbe, mert kevés a megfelelő raktárhelyiség, nincs korszerű úthálózat, és a hűtőkapacitás sem elegendő. A fejlett országokban más a gond: az üzletek túl sok árut rendelnek, az éttermek túlméretezett adagokat szolgálnak föl, az átlagember pedig hűtője mélyén felejti az előző napról maradt ételt, és túlzott óvatosságból idő előtt kidobja a romlandó élelmiszert.

Pazarlásunkkal a környezetet is terheljük: ha pocsékba megy az élelmiszer, az előállítása során fölhasznált víz, trágya, rovarirtó, vetőmag és termőföld is kárba vész. Nagy számokról beszélünk: a világban évről évre élelmiszer-pocsékolással elfecsérelt víz mennyisége a Volga folyó éves vízhozamával vetekszik. Jonathan Bloom, a téma szakértője American Wasteland (Tékozló Amerika) című könyvében írja: az Egyesült Államokban évente kukába dobott 60 millió tonna élelmiszer megtermelésekor az ipar jó hetvenszer annyi olajat éget el, mint amennyi a Deep-water Horizon fúrótorony megsemmisülésekor a Mexikói-öbölbe ömlött. Döbbenetes ez a szám,  ráadásul a gazdaságokban, halászhajókon, vágóhidakon hulladéknak ítélt és kidobott élelmiszer-alapanyagok mennyisége benne sem foglaltatik. Ha azt nézzük, hogy a világban indokolatlanul szemétre vetett élelmiszer-alapanyagok megtermelésekor mennyi üvegházhatású gázt juttatunk a levegőbe, olyan értéket kapunk, amely Kína és az Egyesült Államok kibocsátását leszámítva a Föld összes országának kibocsátását lepipálja. Fölfoghatatlan, elfogadhatatlan ez a világméretű tékozlás, hiszen az erőforrások végesek, az emberiség lélekszáma viszont 2050-re legalább kétmilliárddal nő, szögezi le a globális élelmiszer-pazarlást leleplező könyvében (Waste: Uncovering the Global Food Scandal) Tristram Stuart.

Az elmúlt években az élelmiszer-takarékosság kérdése már sok helyütt kiemelt figyelmet kapott. Az Egyesült Államok megannyi iskolájában, ahol valaha az ebéd kétötöde a szemétben végezte, ma a nebulók csak annyit szedhetnek a tányérjukra, amennyit biztosan megesznek. Emellett hosszabb lett az ebédidő, előtte pedig a gyerekek futkározhatnak egy nagyot az udvaron, hogy jobb étvággyal üljenek asztalhoz. Sok üzlet, étterem, büfé már kimutatást vezet arról, hogy fogyasztható élelmiszerből mennyi marad rendszeresen a polcon, és ennek alapján ésszerűsíti rendeléseit. Ami így is megmarad, azt nem dobja a szemétbe, hanem jótékonykodik vele.

Tristram Stuart különösen a szupermarketek árurendelési gyakorlatát és minőségi előírásait elemzi behatóan; a nagyáruházakban ugyanis rengeteg élelmiszer megy kárba anélkül, hogy ez bárki illetékesnek szemet szúrna.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2016. márciusi lapszámában.