Sarkvidéki tülekedés

Írta: Joel K. Bourne, Jr.
Fényképezte: Jevgenyija Arbugajeva

A klímamelegedés hatására fölenged a sarki jég, Oroszország pedig minden lehetőt megtesz, hogy kiaknázza a térség ásványkincseit. Az első sarkvidéki olajfúró tornyot a Gazprom helyezte üzembe 2013 végén a Pecsora-tengeren. A környezetvédők tiltakoztak, de hiába; a Greenpeace sok aktivistáját letartóztatták, hajójukat elkobozták. A Jamal-félsziget keleti partján szintén orosz cég, a Novatek építi azt a cseppfolyósító üzemet, ahonnan jégtörésre is képes tartályhajók viszik majd a földgázt Kelet-Ázsiába és Európába. Igaz, lassan már alig marad törni való jég.

Oroszország nincs egyedül. Az Egyesült Államok hagyományos módon kitermelhető olaj- és gázkészleteinek több mint ötöde a sarkkörön túl rejlik, és egyéb ásványkincsekben is bővelkedik a térség. Tavaly a norvégok a Barents-tengeren még a Gazproménál is északabbra üzemelték be olajfúró tornyukat. Kanada gyémántot, aranyat, vasércet termel ki az Északnyugati területeken és Nunavutban. Szibéria partjai mentén teherhajók szelik az immár hosszú hónapokon keresztül jégmentes vizeket, az Európát Kelet-Ázsiával  összekötő északkeleti átjárót.

Úgy tűnik, elkerülhetetlen az arktiszi versenyfutás – és ez annyit jelent, hogy van miért aggódnunk. A fölengedő permafrosztból ugyanis már most tömérdek szén-dioxid szökik a légkörbe, és melegíti bolygónkat. Ahhoz, hogy kordában tarthassuk a klímaváltozást, a föld mélyén kell hagynunk az Északi-sarkvidék olaj- és gázkészleteit, mutat rá egy friss tanulmány. A környezetvédők szerint a vadvilágot is súlyosan károsítja a kitermelés; a térség négymilliós népességéből pedig sokan félnek attól, hogy föl kell adniuk ősi életmódjukat. Ugyanakkor olyanok is szép számmal akadnak, akik szerint sokkal fontosabb, hogy a kitermelés új munkahelyeket teremt, és növeli a régió fejlesztésre fordítható adóbevételeit.

A vita széles körű és igen heves; ehhez képest meghökkentően kevés cég vetette meg a lábát az Északi-sarkvidéken, és kezdett ásványkincsek kiaknázásába, és még sokkal kevesebb cég tudta nyereségessé tenni a termelést. Mindebbe természetesen jelentősen belejátszik, hogy rekord-mélységbe zuhantak az olajárak, valamint hogy a mindentől távol eső, gyér infrastruktúrájú térségben, a kegyetlen időjárási viszonyok között iszonyatosan sok pénzt emészt föl a kutatás.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2016. márciusi lapszámában.