Lidérces álmok cápája

Fehérfoltú szirtcápa: valaha hemzsegett a világ tengereiben – és a hajósok rémálmaiban. Ám addig gyilkoltuk, míg ma már a kipusztulás fenyegeti.

Írta: Glenn Hodges
Fényképezte: Brian Skerry
Az átlagember legfőképpen a Jaws, azaz Cápa című Spielberg-film egyik főszereplője, Quint kapitány monológjából tudhat a fehérfoltú szirtcápa viselt dolgairól. Quint az Indianapolis tragédiájának túlélőjeként számol be a legénység végóráiról.
Az amerikai cirkálót japán tengeralattjáró süllyesztette el a második világháború vége felé. Quint szörnyű pillanatokról, rengeteg vérről beszél: „Ezeregyszázan kerültek a vízbe, háromszáztizenhat embert sikerült kimenteni. A többit elragadták a cápák.” Filmbeli monológjában Quint lényegében korrekten meséli a történteket, ám a tényeket elferdíti.
Való igaz, hogy az ezerkétszáz főnyi legénységből kilencszázan élve kerültek a vízbe, és a következő öt napban, borzalmas kínok közepette, kétharmaduk odaveszett – mindössze háromszáztizenheten menekültek meg. Az is igaz, hogy sok cápa sereglett a helyszínre, támadt a vízben vergődőkre.
Alkalmam nyílt elbeszélgetni az Indianapolis katasztrófájának egyik túlélőjével, a 92 esztendős Cleatus Lebow-val. Megkérdeztem tőle, mi volt a legszörnyűbb azokban az órákban. „Hát a szomjúság. Bármit megadtam volna egy pohár édesvízért.” És a cápák? „Néha úszkált körülöttünk egy-kettő, de nem támadtak ránk.” A szintén 92 éves (azóta elhunyt) Lyle Umenhoffer így emlékezett: „Ha közel jöttek, arrébb rugdostuk őket. Nem féltünk tőlük. Volt más bajunk elég.”
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2016. augusztusi lapszámában.