Utolsó csöppig

Hála az Ogallala víztartó rétegnek, az Egyesült Államok középnyugati vidéke lett az ország fő gabonatermesztő térsége. De mi lesz, ha elapad a víz?

Írta: Laura Parker
Fényképezte: Randy Olson
Az Ogallala fölött fekvő nyolc szövetségi állam (a víztartó réteg komplex hidrológiai rendszere, illetve eltérő törvénykezésük, szemléletük és hagyományaik miatt) inkább a vízvagyon kiaknázásában, semmint megőrzésében érdekelt.
A vízfelhasználást, az évente kivett mennyiséget számon tartják, ám a fogyasztást már nehezebb visszafogni. Kansasben és Nebraskában köztulajdon a talajvíz. Mindkét állam megszabja, hogy a farmerek mennyi vizet használhatnak. Texasban viszont a talajvíz nem számít köztulajdonnak, ennélfogva mindenki annyit szivattyúzhat ki a birtoka alól, amennyit csak akar.
Az öntözött föld több termést ad, tehát értékesebb. A kereskedőknek, a gépforgalmazóknak, a bankoknak, a biztosítóknak és a gazdáknak is érdekük, hogy minden maradjon csak a régiben. „Jó az, amit csinálunk, csak az a baj, hogy túlzásokba esünk” – vélekedik egy ötödik generációs farmergazda, Jay Garetson a kansasi Sublette-ben. „Tudjuk jól, hogy kiszipolyozzuk az Ogallalát, de hát mi mást tehetnénk? Az a helyzet, hogy gazdasági kényszerpályán mozgunk, nem gondolkodhatunk nagyobb léptékben.”
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2016. augusztusi lapszámában.