Visszavadított pandák

A kínaiak a jelek szerint tudják, miként lehet az óriáspandát szaporodásra bírni. A pandatelepeken született kölyköket ma már a vadonbeli életre is igyekeznek felkészíteni.

Írta: Jennifer S. Holland
Fényképezte: Ami Vitale
Az óriáspanda az alkalmazkodás mestere. „Mi, emberek, igényeink szerint alakíthatjuk át a környezetünket. Az óriáspanda maga idomul, hogy boldogulhasson” – fejtegette Zhang Hemin, a három tenyészközpontot irányító Kínai Óriáspandavédő és -kutató Központ igazgatója.
A DNS-vizsgálatok eredménye szerint az óriáspanda jelenlegi, sajátos élőhelyéhez is nagyban alkalmazkodott. A medvék közé tartozik: testfelépítése mindmáig olyan, mint húsevő rokonaié, megvannak a zsákmány szétmarcangolására alkalmas szemfogai és a hús emésztéséhez szükséges enzimjei. Azt azonban nem tudjuk, hogy fejlődése mikor ágazott el a többi medveféléétől.
Spanyolországban előkerült az óriáspanda egy korai, 11,6 millió éve élt rokonának állkapcsa, de már 18 millió éve is éltek őspandák, bizonyítják a DNS-vizsgálatok. Egy kínai barlangban talált csontlelet-együttes tanúsága szerint mai formájában az óriáspanda már legalább kétmillió éve létezik. De mikor és miért lett növényevő?
A kérdés még tisztázásra vár, ám az bizonyos, hogy az óriáspanda új életmódjához is prímán alkalmazkodott: csuklócsontja hüvelykujjra emlékeztető kinövésével mesterien ragadja meg, lapos zápfogával pedig tökéletesen szétmorzsolja a bambuszhajtásokat. Meglepő módon a táplálék lebontásában nem segíti különleges bélflóra, noha 99 százalékban bambuszon él. Viszonylag kevés energiát igényel, beéri naponta 10–20 kilogramm bambusszal is.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2016. augusztusi lapszámában.