Mégis bunda a bunda

Az állatvédők azon igyekeznek, hogy a fogságban tartott prémes állatok élete elviselhető, halála fájdalommentes legyen.

Írta: Richard Conniff
Fényképezte: Paolo Marchetti
Valójában már nem tűnik kiátkozott mesterségnek a prémvadászat. Az egykor „Inkább járok pucéran, mint szőrmében!” szlogennel megjelent hirdetésekben szereplő modellek ma már lelkiismeret-furdalás nélkül húznak szőrmeholmit. A divattervezők tizenöt-húsz éve még „hozzá nem nyúltak volna” a prémhez, azóta szintén „megtörték a tabut”, mondta el Dan Mullen új- skóciai nyérctenyésztő. Az ágazatban már többen elismerik: részben igazuk volt a hangosan tiltakozó állatvédőknek, valóban nem tartották megfelelően a prémes állatokat. Ám azt is hozzáteszik, hogy sokat javult a helyzet, bár az aktivisták ezt vitatják. Akárhogy is, napjainkban már többnyire magánügynek számít a szőrmeviselés. Némely városban több rosszalló pillantást kap az sms-ező járókelő, mint a bundában feszítő.
Az ágazatban a telepek viszik a prímet: termelésük az 1990-es évek óta több mint duplájára nőtt. Tavaly százmilliónyi jószágot öltek le, főleg nyércet (kikészített bundája a nerc), és kisebb számban rókát. Ehhez jön a vadászzsákmányként elejtett több millió hód, prérifarkas, mosómedve, pézsmapocok és más prémes állat, illetve a húsa és bőre miatt milliószámra levágott szarvasmarha, bárány, nyúl, strucc, krokodil, aligátor és kajmán.
De nincs is szükség számokra, adatokra: elég, ha körülnézünk. Az egykor csak a fényűző klubok közönségén és a manhattani Park Avenue-i dámákon látható téli viseletet ma már hiphop- sztárok és tizenévesek serege hordja. Viselik télen-nyáron, de készül szőrméből díványpárna, tréningruha, pénztárca, magas sarkú cipő, sál, kulcstartó, bútor, lámpaernyő is. Kaphatók terepszínű, batikmintás, optikai csalódást keltő, Escher-kockás bundák is. Karl Lagerfeld divatkirály még szőrmefigurát is tervezett saját magáról, amelyet Karlitónak nevezett el.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2016. szeptemberi lapszámában.