Mert én is amerika vagyok!
Washington város új múzeuma a rabszolgaság és a faji megkülönböztetés sötét korszakát, az afroamerikaiak több évszázados küzdelmét, nagy alakjait és megannyi diadalát mutatja be.
Írta: Michele Norris
Portrék: Radcliffe Roye
Tárgyfotók: Grant Cornett
A Smithsonian Institution 2016 szeptemberében megnyitott múzeuma az afroamerikaiak históriáját bemutatva helyezi új megvilágításba Amerika történelmét. Lonnie Bunch, az intézmény megálmodója és vezetője hangsúlyozza: „Emlékezni kötelező!” A rabszolgák felszabadításáért küzdő Harriet Tubman zsoltároskönyve, a rockzenész Chuck Berry országúti cirkálója, az író James Baldwin író tolltartója, a polgárjogi harcos Rosa Parks maga varrta ruhája, a faji megkülönböztetés, a szegregáció szégyenteljes korszakának vasúti kocsija külön szakasszal fehérek és színesbőrűek számára, Louisiana állam hírhedt börtöne, az „Angola” őrtornya – mindezek az amerikai történelem egy olyan fejezetét idézik, amelynek kulcsszavai: rabszolgaság, elnyomás, szabadság és lankadatlan küzdelem.
Évi ötmillió látogatót várnak a múzeumba, ahol McVey háborús keresztje látható, mellette ismertető szöveg emlékeztet a 369-esek tetteire, és arra, hogy akkoriban az amerikai hadsereget is áthatották a faji előítéletek. Erről árulkodik az 1918-ból való, francia katonáknak szóló útmutató is: „A feketék szintén az Egyesült Államok polgárai, de alacsonyabbrendűek a fehéreknél.” A szöveg arra inti a fehér katonát, hogy feketékkel ne étkezzen együtt, ne fogjon velük kezet, és ne is dicsérje őket, mert „elkanászodhatnak”.
A múzeum jó esetben segít megérteni és értelmezni bonyolult világunkat a történelem és az ember történelemalakító magatartásformáinak megvilágításával. Ez pedig a legsötétebb korszakok kapcsán olykor nem örömteli feladat. Minden társadalomnak, amelyet földúlt már háború, népirtás, éhínség, kitelepítés vagy rabszolgaság, el kell döntenie, mire és miként kíván emlékezni. A kollektív emlékezet nagyon más, mint az egyéni: emberöltőkre nyúlik vissza, és nagyban meghatározza a nemzet karakterét.
A múzeumok mérhetetlenül fontosak a kollektív emlékezet formálásában. Jelen esetben egy nemzet figyelmét irányítják a történelem egy olyan korszakára, amelyet a legtöbben szeretnének elfelejteni. A rabszolgaság intézménye, amelyet Amerikában több mint két évszázadon át törvény szentesített, az élet minden területén éreztette hatását, a történetírásban mégsem szerepel kiemelt helyen. Ezért is olyan nagy dolog, hogy az afroamerikai múzeum következetesen az amerikai feketék múltját mutatja be, rabszolgaságuk kezdetétől a diadalmas felszabadulásig.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2016. októberi lapszámában.
Titokzatos mélységekben
Búvárjárművekkel és ultramodern eszközökkel vizsgálják a kutatók bolygónk legkevésbé feltárt élőhelyét, az óceánok mélyét.
Többrétű küldetés
Zoleka Filander odalent az aljzatot vizsgálja, a szárazföldön pedig leendő kutatókat oktat és lelkesít.
Így áll össze egy szaurusz
A kiásástól a kiállításig: években mérhető, észbontóan aprólékos munka és sok millió dollár kell egy dinoszaurusz föltámasztásához.
Üdvözöljük a barna medvék földjén!
Alaszka zordon katmai part vidékén személyes ismeretséget köthetünk a rettegett csúcsragadozókkal.
Denevérek: igaz szerelmi történet
Sokan irtóznak tőlük, de olyanok is vannak, akik beleszeretnek a denevérekbe.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
