A Putyin-nemzedék

Negyedszázaddal a Szovjetunió fölbomlása után sok orosz fiatal még ma is a szocialista idők stabilitására vágyik – ugyanakkor hősként tiszteli hazája nacionalista elnökét.

Írta: Julia Ioffe
Fényképezte: Gerd Ludwig
„Azoknak, akik nem a Szovjetunióban születtek, nem volt közös tapasztalati alapjuk azokkal, akik még igen. Nem ugyanarról a bolygóról származtak” – írta a 2015-es irodalmi Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics.
A Szovjetunió bukását a nép túláradó optimizmussal fogadta. Sokan úgy hitték, hogy egyik napról a másikra beköszönt a demokrácia.
Ám az optimizmus hamarosan szertefoszlott: nyomasztó, ellentmondásos évtized következett. A tervgazdaság megszűnésével egyesek mesés vagyont halmoztak fel, vagy éppen fölemelkedtek az új középosztályba, mások pedig hirtelen elszegényedtek. Az üzletek polcai roskadoztak a korábban beszerezhetetlen áruktól, ám a pénz alig ért valamit. Elharapódzott a bűnözés, főleg a kereskedelemben. A politika már a nyilvánosság előtt zajlott, de sokan piszkos dolognak tekintették az egészet.
Az oroszok nagy nehezen próbáltak alkalmazkodni az új világhoz. Addig soha nem látott szabadság köszöntött rájuk, azonban az új viszonyok között csak kevesen ismerték ki magukat. „A [nyugati] értékek ellentmondásba kerültek a valósággal. Az emberek úgy látták, hogy a helyzet csak lassan változik, és az értékek fokozatosan feledésbe merültek” – fejtegeti Natalja Zorkaja, a moszkvai független Levada Központ közvélemény-kutató szociológusa. Meglátása szerint a fiatal generáció újraépíti „a szovjet társadalom pilléreit”.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2016. decemberi lapszámában.