A férfilét felé
Hogyan válik férfi a fiúból a 21. században? Mindenütt másként, és mindenütt nehezen.
Írta: Chip Brown
Fényképezte: Pete Muller
A tudomány nem ad választ a férfivá válással és a férfiassággal kapcsolatos kérdésekre, mivel ezek a fogalmak az évszázados, politikával fűszerezett viták során elvesztették eredeti jelentéskörüket. Az antropológusok és a szociológusok zöme amúgy a kultúrát tartja fontosabbnak, mondván: a férfiasságot igazából nem a biológiai alapok, hanem a társadalmi hatások határozzák meg.
A venda törzs ifjai puszta kézzel vívnak ökölharcot a dél-afrikai Tshifudiban. Kilencéves koruktól így vezetik le fölös energiáikat, tartják kordában agresszív ösztöneiket. Az idősebbek ügyelnek rá, hogy ne szabaduljanak el az indulatok.
Michael Kimmel, a Stony Brook Egyetem szociológusa így fogalmaz: „A férfiasság… nem testünk mélyéről hatol föl a tudatunkba. A férfiasság kultúránk terméke. Egyetemes, örök érvényű meghatározása eredendő társadalmi igényünk, mivel fontos, hogy legyen mibe kapaszkodnunk, amikor a régi meghatározások már érvényüket vesztették, de újakban még nem tudtunk megegyezni.”
A Comandos de Salvamento önkéntes mentőosztag ifjú tagjai ejtőznek egy kicsit két bevetés között San Salvadorban. Sok kortársukkal ellentétben ezek a salvadori fiúk nem galerikbe verődve, garázdálkodva, hanem hasznos munkával, a közt segítve tesznek bizonyságot a férfivirtusról.
Egyesek szerint a nemi különbségeket valójában mi magunk kreáltuk, tehát a genderekhez rendelt sztereotípiák nem kötelező érvényűek. Egyes vonásokra, például a férfi és női elme és a gyermekgondozási ösztön különbségeire ez érvényes lehet; ám én – a legtöbb olyan szülőhöz hasonlóan, akinek fia és lánya is van – gyanítom, hogy a fiú- és lánygyermekek viselkedésének eltérései nem feltétlenül környezeti-kulturális eredetűek. Éspedig azért nem, mert minden apai, anyai vagy más ráhatás nélkül is megmutatkoznak. Oliver fiam már kiskorában imádott labdázni; lányom, India pedig mindenfajta kulturális ráhatás nélkül beszélhetett a babái nevében: még nem járt óvodába, de már sokszor láttuk-hallottuk, hogy a kezében tartott két baba suttogva diskurál egymással.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2017. januári lapszámában.