Macskák kisebb kiadásban

A sztárok egyelőre a nagymacskák. Apróbb rokonaikról jóval kevesebbet hallani, pedig ők is megérdemlik a figyelmünket.

Leopárdmacska (Prionailurus bengalensis)
Fotó: Angkor Centre for Conservation of Biodiversity, Cambodia
Írta: Christine Dell’Amore
Fényképezte: Joel Sartore
2009-ben a jaguárnak, a tigrisnek meg a többi nagymacskának jutott a vad macskafélék kutatá-sára-védelmére szánt anyagi erőforrások 99 százaléka, mutat rá Jim Sanderson kismacskaszakértő, a Global Wildlife Conservation vadvédelmi szervezet projektvezetője. Nem csoda, hogy az eleve rejtett életet élő kismacskák több fajáról még mindig jóformán semmit sem, vagy édeskeveset tudunk.
KARAKÁL Egyik-másik kismacska hihetetlenül ügyes ragadozó, magamagánál jóval nagyobb prédát is el tud ejteni. Az Ázsiában és Afrikában honos karakál mindössze 50 centi magas, de videofelvétel tanúsítja: a 3 méter magas kerítésen is átszökken, hogy elkaphasson egyet az akolba zárt juhokból. Caracal caracal (Columbusi Állatkert és Akvárium, Ohio állam, Egyesült Államok)
A borneói vörösmacska például kizárólag Borneó vadonában honos, és csak elvétve kerül szem elé. Faját már 1858-ban leírták, de még ma is alig ismerjük. Ugyanez áll a délkelet-ázsiai márványfoltos macskára is – csupán annyit tudunk róla, amennyit egy Thaiföldön hosszabb időn át követett nőstény elárult magáról. „Például fogalmunk sincs róla, hogy mit esznek” – mondja Sanderson.
MÁRVÁNYFOLTOS MACSKA Termetre a házi macskához hasonlít; éjszaka jár-kel Délkelet-Ázsia erdeiben; különlegesen hosszú farka az egyensúlyozásban segíti. Rejtőzködő életmódja miatt a vadon egyik legkevésbé ismert kismacskája. Pardofelis marmorata (magánállatkert)
Van egy másik oka is annak, hogy a kismacska-félék hátrányos helyzetbe kerültek; az ugyanis, hogy hajlamosak vagyunk házi cicánk erdei változatainak tekinteni őket. (A házi macska a Közel-Keleten, az úgynevezett Termékeny Félhold területén alakult ki a vadmacskából úgy tízezer éve.) Így aztán az átlagember számára közel sem olyan izgalmasak, mint nagyobb testű macskarokonaik, állapítja meg Alexander Sliwa, a Kölni Állatkert ügyvivője. „Részben ez is magyarázata lehet annak, hogy a kismacskafélékkel kapcsolatos ismereteink mindmáig enyhén szólva hézagosak.”
Pedig a kismacskák is rendkívül érdekesek. Úgyszólván tökéletes ragadozók – az evolúció csúcstermékei. Hosszú évmilliókkal ezelőtt szert tettek csodás képességeikre, és azóta alig-alig változtak. Termetük kicsi, elszántságuk annál nagyobb.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2017. februári lapszámában.