Özvegyi sorsok
Az özvegyasszonyokat némely kultúrákban megfosztja jogaiktól, kitaszítja magából a társadalom. Ám ők mindinkább kiállnak magukért.
Írta: Cynthia Gorney
Fényképezte: Amy Toensing
Az ENSZ 2011-ben az özvegyek nemzetközi napjává nyilvánította június 23-át. Az özvegyasszonyi lét sok helyütt jogsértéseket von maga után, szól a komor indoklás. A lelketlen hagyományok, az ínség, a férfiéleteket kioltó háborúk miatt számos kultúrában kiszolgáltatottak az özvegy nők.
INDIA Sokáig nem tartották illőnek, hogy a színes porok szórásával megült holi ünnepen özvegyek is részt vegyenek. A régi előítéletekkel szemben fellépő segélyszervezetek most őket is meghívják ezekre az eseményekre, például a vrindavani felvonulásra.
Önkéntesek, szociális munkások révén tekinthettünk be a magukra maradt nők sanyarú sorsába. Egy hónapot töltöttünk bosnyák özvegyek között, akik jó húsz esztendeje keresik és temetik el férjeik és fiaik, több mint hétezer legyilkolt em-ber szétszórt földi maradványait. Ugandában megismertük az „özvegyi örökség” kifejezést, ami nem a nő jussára utal, hanem arra, hogy az elhunyt rokonsága kiforgatja az asszonyt a vagyonából, sőt őt magát is az örökség részének tartja.
UGANDA Ha egy özvegy a hatósághoz fordul, hogy megvédje magát a zsarolóktól és a földrablóktól, sokszor rosszak az esélyei. Michael Nyero levéltáros a mengói bíróság irattárában dolgozik. Mint sok más vidéki törvényszéken, náluk is nagy az ügyhátralék.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2017. februári lapszámában.