Mesélő fák
Ihletet adnak, vigasztalnak. Bizonyítják, hogy az élet mindig megy tovább.
Írta: Cathy Newman
Fényképezte: Diane Cook és Len Jenshel
Minden fának megvan a saját históriája, és ezt a históriát némelyikük kivált ékesszólóan meséli el az utókornak. A fák hősi idők tanúi, becses emlékek őrizői, hiedelmek megtestesítői, tragédiák szemlélői. Képzeletünket is benépesítik: a mesék sötétlő rengetegében, kerek erdejében fantáziánk, félelmeink teremtette lények, boszorkányok, tündérek, szellemek, egyszarvúak és agg remeték élnek. A mese pedig hol boldog, hol szomorú véget ér.
Az alacsony, vaskos törzsű baobab valaha vizet, táplálékot, gyógyírt, menedéket, sőt temetkezési helyet is kínált Ausztrália őslakóinak; nem csoda, hogy sokan máig szentként tisztelik. Ezt a baobabot úgy emlegetik: „Derby börtönfája”, mert állítólag a rabszíjra fogott, Derby felé hurcolt bennszülöttek ideiglenes börtönéül szolgált.
Hisz emlékszünk: kosárkájával a mesebeli sűrű erdőben nagymama házikója felé tart Piroska, amikor a fák sűrűjéből eléugrik a gonosz farkas…
De a fákkal, így vagy úgy, megannyi szólásunk is kapcsolatos: az alma nem esik messze a fájától; a fák nem nőnek az égig; a hit mélyen gyökerezik; a munka meghozza gyümölcsét; és van, aki az élő fába is beleköt, mert nem látja a fától az erdőt.
A 47 ezer törzsből álló, 43 hektárt borító, 6 ezer tonna faanyagot magában foglaló Pando-rezgőnyárklón a valóságban is létezik. Egyetlen magból sarjadt ki, majd az idők során tíz- meg tízezer hajtást és egyre terjedelmesebb gyökérzetet fejlesztett a valószínűleg több tízezer éves növényegyed. (Pando latinul azt jelenti: „terjeszkedem”.) A genetikailag egyforma törzsek nem idősebbek 150 évesnél, a gyökérrendszer viszont alighanem a legöregebb élőlény a Földön.
A fák azonban nem csak nyelvünkben, gondolatainkban is inspirálnak bennünket. A nagy eszmék térképének legnevezetesebb koordinátái épp egy fa előtt futnak össze – az angliai Lincolnshire-ben, egy gyümölcsöskert azóta már kerítéssel övezett almafája előtt. A történet szerint 1666-ban abban a kertben, egy lepottyanó alma láttán ötlött fel az ifjú tudósban, Isaac Newtonban a nagy kérdés: vajon miért hullik az alma mindig a földre?
A 2001. szeptember 11-i terrortámadásban porrá lettek, vasbeton ronccsá olvadtak a manhattani World Trade Center ikertornyai. Miután eloszlott a fekete füst- és hamufelhő, miután kiderült az iszonyatos szám, bizonyossá vált, hogy 2753-an vesztek oda a rettenetben, a romok alól előbukkant az utolsó túlélő: egy Callery-körtefa. A fa a gyász, egyszersmind az élni akarás jelképe lett.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2017. márciusi lapszámában.