Új idők szelei
Egy eldugott pakisztáni hegyvidéken a technikai fejlődés és az oktatás lassan átalakítja a falusi hagyományokat.
Írta és fényképezte: Matthieu Paley
A kínai és az afgán határnál magasodó hegyóriások alatt megbúvó Gojal falvaiban mintegy húszezer ember él. Ami a vallásukat illeti, az iszlám Aga kánokhoz köthető mérsékelt, iszmáilita ágához tartoznak, etnikailag pedig a perzsa eredetű wakhikhoz állnak közel. Idegenvezetőnk, Karim Jan szerint „a szörnyű szeptember 11-i merényletek” óta jobbára elmaradtak a turisták. A többi pakisztánihoz hasonlóan a gojaliak is megsínylették, hogy szülőföldjüket világszerte a terrorizmus és az erőszak hazájának tartják, és nem tudják, miként változtathatnának ezen.
Wakhi anya és lánya indul haza a mezőről, ahol takarmányt gyűjtött a jószágnak. A falujuktól a kaszálóig oda-vissza két óra az út. Ezt a munkát férfiak és nők egyaránt végzik.
A hatalmas hegyek és gleccserek karéjában fekvő vidék lakói sokáig viszonylagos elzártságban éltek. Ám az utóbbi időben ide is eljutott a modern világ néhány vívmánya. Ahányszor újra eljöttem ide, mindig felfedeztem néhány változást. Valaha csupán négykerék-meghajtású terepjárók mehettek a Karakorum hegyi szerpentinjén, de ma már a dél-pakisztáni városokból érkező látogatók is felhajthatnak az útra. Imámjuk biztatására a falusi fiatalok a városokban tanulnak, a nyári vakációra divatosan kiöltözve érkeznek haza.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2017. áprilisi lapszámában.