Zsenik

Lángelme ritkán születik, de ha igen, akkor átalakítja a világot. Istenigazából ma sem tudjuk, mi teszi a zsenit zsenivé, emberfeletti emberré – ám úgy tűnik, a tudomány már nyomon van.

Írta: Claudia Kalb
Fényképezte: Paolo Woods
Az emberiség történelme folyamán rendre fölbukkannak olyan, kivételes képességű egyének, akik műveikkel, gondolataikkal megújítják a művészeteket, a tudományt. Muraszaki Sikibu, a világirodalom első regényének írója-költője, a zseniális festő és szobrász Michelangelo, a vegytan zsenije, Marie Curie egyaránt kimagaslót, nagyszerűt, utánozhatatlant alkotott. „A géniusz úgy világítja meg korát, mint üstökös a bolygópályákat” – írta egy helyütt Arthur Schopenhauer német filozófus.
A géniusznak az is fontos ismertetőjegye, hogy elképesztően termékeny, valósággal tombol benne az alkotókedv. A patrónusaival 1530-ban szembeszegülő Michelangelo három hónapon át a firenzei Medici-kápolna alatt, egy titkos helyiségben rejtőzött. Máig fennmaradtak a szobácska falára szénnel rajzolt remekmívű vázlatai.
Einstein, a fizika lángelméje, mindenfajta segédeszköz nélkül, zseniális meglátásaira hagyatkozva dolgozta ki relativitáselméletét, amelyben benne foglaltatik, hogy a gigászi tömegű objektumok fodrozzák a téridő szövetét. Száz évbe telt, amíg igazát kísérleti úton is sikerült bizonyítani: 2015-ben mérések igazolták a gravitációs hullámok létezését.
Száz évvel azután, hogy Einstein általános relativitáselméletében megjósolta a gravitációs hullámok létezését, Jamamoto Kazuhiro a Japánban megépített első föld alatti gravitációshullám-detektorral (KAGRA) igyekszik tetten érni a jelenséget, amelyet a zseniális fizikus megsejtett, de kimutatni akkor még nem lehetett.
Einstein alapjaiban újította meg a Világegyetemről alkotott képünket. Arról viszont ma is nagyon keveset tudunk, hogy miként működik a zseniális elme. Azaz: miben különbözik a géniusz agya azokétól, akik „csupáncsak” okosak?
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2017. májusi lapszámában.