Miért hazudunk?
Benjamin Franklin: „A legcélravezetőbb politika: igazat mondani.” Ám a szándékos megtévesztés, a hazugság is ember voltunk, működésünk alapvető része.
Írta: Yudhijit Bhattacharjee
Fényképezte:Dan Winters
Van, aki azért hazudik, hogy önnön fontosságát nagyítsa. E törekvés szép példája Donald Trump elnök, aki bizonyítottan hamisan állította, hogy Barack Obama első elnöki beiktatására kevesebben gyűltek össze, mint az övére. Mások meg a disznóságaikat próbálják leplezni. Ryan Lochte amerikai úszó a 2016-os olimpiai idején azzal állt elő, hogy egy benzinkútnál fegyvert fogtak rá és kirabolták. Később kiderült, hogy úszótársaival buliztak, aztán ittasan törni-zúzni kezdtek egy benzinkútnál, mire a fegyveres biztonsági őrök közbeléptek. Bár ők elvben a színtiszta, objektív igazságot keresik, a tudományos kutatók között is akadnak csalók. Jan Hendrik Schön fizikus például a 2000-es évek elején szenzációs eredményeket közölt a molekuláris félvezetők kutatása terén – aztán kiderült, hogy humbug az egész, mérési adatai valótlanok.
MÁSNAK ADTA KI MAGÁT – Frank Abagnale, Jr. kiváló biztonsági szakértő hírében áll, de korábban olyan arcátlan csalások sorozatát követte el, hogy a Kapj el, ha tudsz című 2002-es film alkotóit is megihlette – a filmvásznon Leonardo DiCaprio személyesítette meg. Tizenhat évesen elszökött otthonról, és attól fogva ügyeskedésből élt: csekket hamisított, csalt, szélhámoskodott. Volt, hogy pilótának, gyermekorvosnak, harvardi diplomás ügyésznek adta ki magát. „Csak a fantáziámra támaszkodva boldogulhattam. Halálomig bánni fogom, amit tettem” – nyilatkozta.
A föntebb említettek és a hasonszőrűek megejtően hihető, arcátlanul szemérmetlen vagy éppen ártó és kártékony hazugságaikkal lettek hírhedtek. Ám amit tettek, korántsem olyan égbekiáltó és kirívó cselekedet, mint elsőre hinnénk. A piti szélhámosok, nagystílű csalók, csúsztató politikusok köre csupán a jéghegy csúcsa: a hazudozás mindig is része volt az emberi természetnek.
TITKOS ÜGYNÖK – Valerie Plame volt CIA-ügynök két évtizeden át dolgozott inkognitóban. Csak 2003-ban derült fény kilétére, amikor Bush elnök környezetéből kiszivárogtatták a nevét egy újságírónak. Állítja, hogy bosszúból tették, mert férje fölrótta a Fehér Ház illetékeseinek, hogy eltúlozták az Irak elleni invázió szükségességét igazolni látszó hírszerzési adatok jelentőségét. Hírszerzéssel töltött évei alatt megtanulta, mondja az asszony, hogy „az emberek túlnyomó többsége egyszerűen imád magáról beszélni”.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2017. júliusi lapszámában.