Olvadóban – mi vár a déli jégtakaróra?
Kutatók vizsgálják az olvadó antarktikai jégtakarót. A jég zsugorodása miatt világszerte megemelkedhet a tengerszint.
Írta: Douglas Fox
Fényképezte: Camille Seaman
Felülről a Pine-szigeti jégself lassan mozgó vasúti roncshoz hasonlít. Hepe-hupás felszínét több ezer óriási repedés szántja, peremén csaknem fél kilométer széles hasadékok húzódnak. A róla 2015–2016-ban levált 580 négy-zetkilométeres jégtömb még mindig sodródik az Amundsen-tengeren.
Jéghegy az Andvord-öbölben. Az Antarktiszi-félsziget nyugati oldala gyorsabban melegszik, mint a kontinens többi része. A rajta lévő 674 gleccser kilenctizede rövidül, és mind több jéghegyet borjadzik.
A víz hőmérséklete az utóbbi évtizedekben több mint 0,5 °C-kal nőtt. A jégtakaró és a gleccserek négyszer olyan gyorsan zsugorodnak, mint régen.
A self az Amundsen-tengerbe futó Pine-szigeti- gleccser nyúlványa. Mint errefelé minden gleccser, ez is a nyugat-antarktikai jégtakaróhoz tartozik. A két franciaországnyi jégmező zöme másfél kilométerrel a tengerszint alatt fekszik. Ha darabokra törve kijut a tengerre, márpedig a kutatók egyre inkább tartanak ettől, 3,3 méterrel is emelkedhet a tengerszint, és sok parti síkság víz alá kerülhet.
A jégtömb egy gleccserről leszakadva jutott a Lemaire- csatornába. Gömbölyded formája arra utal, olvad, mégpedig gyorsan. Az Antarktiszi-félsziget nyugati oldalán 1950 óta 5 Celsius-fokkal lett melegebb a tél.
A jégtakarót csak az azt szegélyező selfek tartják össze. Azonban a medencét övező elszigetelt hegyekhez, hegyláncokhoz kapcsolódó lebegő jégpadok mind kevésbé képesek erre; az Amundsen- tengeren a selfek és a mögöttük érkező gleccserek egyre fogyatkoznak. A jórészt 400 méter vastag Pine-szigeti-jégself különösen gyorsan fogy, átlagban 45 méterrel lett vékonyabb 1994 és 2012 között.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2017. júliusi lapszámában.