Billenő egyensúly
Galápagos mesés laboratórium, ahol vizsgálhatjuk, hogyan reagálnak a fajok a klímaváltozásra.
Írta: Christopher Solomon
Fényképezte: Thomas P. Peschak
A 13 szigetből álló Galápagos-szigetek álomvilágában Charles Darwin 1835-ben járt. Elmélete végső soron megmagyarázza, miképpen változik az élővilág a Földön. Híres műve, A fajok eredete „a modern ember hitének szinte minden elemét” felvonultatja, írta Ernst Mayr evolúcióbiológus.
Időtlen jelenet Isabela szigetén: óriásteknősök áztatják magukat egy sáros tavacskában, az Alcedo-vulkán kráterében. Utódaik neme attól függ, milyen hőmérsékleten fejlődtek ki az ivadékok. A melegebb levegő a homokot is jobban fölmelegíti, és több lesz a nőstény fióka.
Az óceán közepén fekvő Galápagos-szigeteken is érezhetők a modern élet hatásai. A klímaváltozás az evolúcióelmélet bölcsőjét is elérheti. A jelképes fajok – az óriásteknősök, a Darwin-pintyek, a szulák és a tengeri leguánok – nehéz helyzetbe kerülhetnek. A híres ökoszisztémák, amelyek példáján a világ megismerte a természetes kiválasztódás folyamatát, ismét leckét adnak: megmutatják, mi várható a Földön másutt is. „Galápagos mesés laboratórium, ahol vizsgálhatjuk, hogyan reagálnak a fajok a klímaváltozásra” – mondja Witman.
A szigeteken honos galápagosi oroszlánfóka kis csoportjai sárgaúszójú tonhalra vadásznak az Isabela-sziget keleti partjánál. Az itt gyakorinak számító halakat öblökbe terelik, és sziklákra zavarják, vagy a fejükre mért harapással végeznek velük. Az oroszlánfókák állománya az éghajlatváltozással valószínűleg csökkenni fog.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2017. augusztusi lapszámában.