Holdmúzeum

Írta: Brad Scriber
Fotó: NASA

Táborukat egy napig sem lakták, mégis sok mindent hagytak maguk után a Földről érkezők: mindenféle műszerek és az emberrel elsőként leszálló holdkomp részegységei mellett egyszerűbb tárgyakat is, például rövid nyelű, öblös lapátokat, mérlegeket, fémdobozokat, konzolokat és két pár űrhajóscsizmát. A sikeres expedíció fölöslegessé vált kellékei túl nehezek voltak a visszaúthoz; ma is ott hevernek, ahova hajították őket.

Elesettek. A 20. század két versengő szuperhatalma mindent bevetett, hogy elsőként juttasson embert a Holdra. Eddig mindössze tizenketten jártak odafönt, de ezért mások is nagy áldozatokat hoztak – voltak, akik az életüket adták. Az Elesett űrhajós nyolc és fél centiméteres alumíniumszobor, az űrverseny áldozatául esett tizennégy amerikai és szovjet űrhajósnak állít emléket. A figurát és a neveket fölsoroló táblácskát David Scott helyezte el a Hold felszínén 1971-ben, az Apollo–15 útja során. Paul Van Hoeydonck egy évvel később, az Apollo–16 fellövése alkalmából adott interjújában elárulta: ő csinálta a szobrot. Úgy volt, hogy másolatban árusítják majd az Elesett űrhajóst, ám nagy vita támadt: szabad-e pénzt csinálni a holdutazásokból?

A Nyugalom tengere ugyanolyan békés, mint 48 éve volt: nem mállasztotta szél meg víz, nem építkeztek, háborúztak rajta. „Ez minden régész álma” – mondja Beth O’Leary, Új-Mexikó állami egyetemének  munkatársa. Sok más örökségvédővel együtt ő is úgy véli, a Hold „időkapszulája” épp úgy védelmet érdemel, mint a földi lelőhelyek.

Családi fotó. Charles Duke, az Apollo–16 asztronautája 1972-ben nem jutott el a nejéről, Dorothyról és fiairól, Charlesról és Tomról elnevezett Dot és Cat kráterbe, de egy családi fotót azért a Holdon hagyott. A színek bizonyára megfakultak azóta, ám a hátoldalon szereplő aláírások meg a felirat, amely szerint a kép a Föld bolygóról való, és Duke, az űrhajós családját ábrázolja, tán ma is olvasható.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2017. augusztusi lapszámában.