Jaguárok fogyatkozó birodalma

Írta: Chip Brown
Fényképezte: Steve Winter

A jaguár (Panthera onca) Észak- és Dél-Amerika csúcsragadozója. Királyian nemes, ugyanakkor kérlelhetetlen, gyilkos erejű vad. Settenkedésben verhetetlen. A folyó vizében, az erdő talaján és a fák magasában egyaránt otthonosan mozog. Éjszaka is nagyszerűen működő retináját különleges fényvisszaverő réteg (tapetum lucidum) béleli, szeme ragyog a sötétben. Harapása, termetéhez mérten, minden nagymacskáé között a legerősebb. Ugyancsak egyedülálló vonása a nagymacskák között, hogy prédájának nem a torkát, hanem a koponyáját harapja át: agyba mélyedő fogaival azonnal öl. Üvöltése épp oly félelmetes és erős, mint ő maga.

Egyetlen jól irányzott harapás a pikkelyek által kevésbé védett koponyára, és a kajmánból máris gazdag lakoma válik. A jaguár szárazföldön, vízben és fák lombjai között is vadászik. Szarvas, bivaly, juh, marha, vaddisznó, lajhár, teknős, tatu, mindenféle majom, rágcsáló meg madár – étlapján közel kilencvenféle állat szerepel.

A jaguár azonban évezredek óta egy másik, jelképes alakjában is létezik. Elterjedési területe nagy részén, az Egyesült Államok délnyugati részétől Argentínáig uralja a Kolumbusz előtti bennszülött kultúrák művészetét és tárgyi emlékeit. Az olmékok, a maják és az aztékok is istenként tisztelték a jaguárt; az inkák jaguárt faragtak templomaikra, trónjaikra, edényeik fülére, láma csontjából faragott kanalukra. Már a Peru területén i. e. 900 körül fölbukkant chavínok is jaguár képmását szőtték kendőikbe és halotti lepleikbe. Egyes amazóniai népek jaguárok vérét itták, szívét ették, bundáját viselték. Számos bennszülött törzs hitte úgy, hogy az ember jaguárrá változhat, a jaguár meg emberré. Az északnyugat-kolumbiai deszanák hitvilágában a jaguár a Napot testesítette meg. A tukanók azt mondták: ha jaguár üvölt, jön az eső. A maják nyelvében a balam szó egyaránt jelenthetett jaguárt, papot, varázslót. A bolíviai mojók sámánjelöltjei között tetemes előnnyel indult, akiről tudvalevő volt, hogy túlélte a jaguár támadását.

Ezt az árvaságra jutott hím jaguárt kölyökkorában megpróbálták kicsempészni Kolumbiából, hogy illegálisan áruba bocsássák. Anyja megtámadott egy tehenet, mire a feldühödött gazda megölte. A kicsinek nem volt kitől megtanulnia a túlélés fortélyait, emiatt aztán nem is merték szabadon engedni. Így lett végül a kolumbiai Cabilo Verde rezervátum lakója.

Ez az ősi és bensőséges kapcsolat máig lépten-nyomon megnyilvánul, noha a jaguár elterjedési területe ma már alig félakkora, mint hajdanában volt. A mexikói Chilapa de Álvarez városka lakói a Tigrada ünnepen, augusztusban jaguármaszkban és jaguárpettyes jelmezben vonulnak az utcán, Tepeyollotl jaguáristenhez fohászkodnak esőért meg gazdag termésért. Perui sörmárka dobozán, törülközőkön, pólókon, hátizsákokon, autókon, halüzletek cégérén, sőt a melegbárok falán is ott díszeleg a vicsorgó jaguár képe.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2017. decemberi lapszámában.