Gyógyuló Kolumbia
Az elhúzódó polgárháború után a sokat szenvedett, ám bizakodó kolumbiaiak hosszú békére és új lehetőségekre vágynak.
Írta: Alma Guillermoprieto
Fényképezte: Juan Arredondo
A spanyol uralom alól két évszázada fölszabadult Kolumbiában elvétve voltak békeévek. A legutóbbi erőszakhullám 1948. április 9-én kezdődött, a hagyományos Liberális Párt módfölött népszerű vezetője, Jorge Eliécer Gaitán meggyilkolásával – legalábbis némelyek így tartják. A merénylet után a fővárosban, Bogotában véres lázadások törtek ki, vidéken pedig föllángolt a tíz évig tartó partizánháború, a La Violencia. Azonban a Konzervatív Párt és a Liberális Párt hívei körében már jóval korábban előfordultak kegyetlen leszámolások.
Járókelők nézik a San Pedro Claver-templomnál gyülekező násznépet Cartagena történelmi belvárosában. A gyarmati kor hangulatát idéző üdülőhely fontos idegenforgalmi központ. A kormány szerint a turizmus 2006 óta három és félszeresére nőtt.
A két párt végül 1957-ben megállapodott, hogy véget vet az erőszaknak, és felváltva fog kormányozni. Az országban közel tíz évig viszonylagos béke honolt. A városokban csak keveseknek szúrt szemet, hogy egy elszánt kommunista agitátor vidéken pár tucat, földművelésből élő családot meggyőzött radikális eszméi igazáról. A honvédség vezetői, a hivatalban lévő államfő meg egy igen konzervatív szenátor mindenről tudott; utóbbi szerint a gazdák „független köztársaságokat” akartak alapítani az országon belül. 1964-ben katonák ezrei rohanták le a csoport birtokait az Andok lejtőin.
A támadás azonban nem oldott meg semmit, sőt: a csoport fölvette a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők nevet, és a kormány ellen gerillaháborút indított – amely aztán 52 évig tartott.
A béketárgyalások alatt enyhült az erőszak, visszaszorult a bűnözés. A rendőrség gyakran razziázott, drogot és fegyvert keresett. Miután ebben a quibdói bárban egész arzenált találtak, bezáratták a helyet.
A gyatrán fölfegyverzett, katonai szempontból jórészt képzetlen gazdák radikális csoportja fokozatosan megnyerte az ügynek a közeli falvak lakosságát. Az 1980-as években elképesztően megnőtt a gerillák száma. Az Egyesült Államok időközben egyre keményebben lépett föl a drogok ellen, ami jórészt Mexikót és az andesi kokatermelő államokat érintette. A kokanövény levele gyógyhatású, az andesiek szentként tisztelik – ám ebből készül az először a 19. században előállított vegyület, a kokain is. A kokatermesztést jó száz évvel később betiltották, ám a gazdáknak eszük ágában sem volt fölhagyni vele. Attól kezdve kizárólag Kolumbia eldugott vidékein termesztették tovább ezt a szépen jövedelmező terményt. Hiszen mindig akadt egy-egy vérszomjas kábítószer-maffia, amely jó árat fizetett érte – mégpedig dollárban.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. januári lapszámában.
Szélsőségek 12 hónapja
Az északi-sarkvidéki Svalbard, a Föld leggyorsabban melegedő tája példázza, miként hat a klímaváltozás a szárazföldre, a tengerre és az élővilágra.
Rejtelmes, másvilági nyálkagombák
Nyirkos viszonyok között, spóratömeggel szaporodnak, sokkal inkább amőbák, mint penészgombák.
Egy háború hosszú árnya
Koszovó élni és boldogulni akar, ezért mindent megtesz, hogy elismertesse függetlenségét a világgal, és rendezze konfliktusait Szerbiával.
Erőszakkal elszakítva
Századokon át bevett gyakorlat volt, hogy az észak-amerikai őslakos családoktól elszakították, és internátusokba, missziós iskolákba vitték átnevelésre a gyerekeket.
Elefántok és ember: lehet jobb a viszony?
Gyorsan megtanultak a közelségünkben élni. Mi vajon tudunk-e alkalmazkodni hozzájuk?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
