A madarak okosak

Figaro, a Goffin-kakadu döbbenetesen ügyes madár, kartonpapírból mindenféle eszközt készít magának. Az ő példája is bizonyítja: semmi alapunk a madarakat együgyű jószágoknak tekinteni.

Írta: Virginia Morell
Fényképezte: Charlie Hamilton James
Az ember és a többi főemlős, valamint a madarak viselkedésében mutatkozó hasonlóságok alapján ma már sokan kutatják a szellemi képességek evolúciós gyökereit. „A madarak más evolúciós utat követtek, mint az emlősök, értelmük azonban a jelek szerint hasonló alapelvek szerint működik. Szellemi képességeik kutatása tehát közelebb vihet egyes mentális képességek evolúciós eredetének megértéséhez” – mutat rá Nathan Emery biológus, a Londoni Queen Mary Egyetem munkatársa.
Problémamegoldás – A Buck család házi kedvenc hollója, Bran fél perc alatt rájött, hogy csőrével meg kell húznia a madzagot, aztán rá kell lépnie, hogy hozzájusson a madzag végére kötött húshoz. Bernd Heinrich és Thomas Bugnyar kutatók szerint „a holló képes arra, hogy tervezzen, egy cselekvéssort előre végiggondoljon, és lássa a várható kimenetelt.”
Húsz éve még a legtöbb kutató harsány kacajra fakadt volna, ha azt hallja, hogy a varjak megajándékozzák barátaikat, és céltudatosan válogatnak a csecsebecsék között. Egészen a legutóbbi időkig a szaktudomány is butácska, ösztönvezérelt gépeknek tekintette a madarakat (és az emlősök zömét).
Ludwig Edinger német anatómus a 20. század fordulóján közreadott leírásában alapot is adott ehhez a téves elgondoláshoz, mert – a madáragy anatómiai viszonyait félremagyarázva – kijelentette, hogy a madarak agyában nincs neokortex: hiányzik az emlősök agykérgének evolúciós értelemben legfiatalabb, legfejlettebb része, a magasabb rendű kognitív működések (egyebek között a munkamemória, a tervezés és a problémamegoldás) központja.
Empátia – A kutatók szerint a házityúkok, például Matt Sigel wyomingi gazda tyúkjai okos szárnyasok. Rangsorra épülő közösségben élnek, van fogalmuk a számokról és a számtan alapjairól. Minden bizonnyal érzelmeik is vannak, tudnak unatkozni, örülni, bosszankodni. Sőt, az empátia némely jeleit is mutatják: a tyúkanyó szívműködése például kimutathatóan gyorsul, ha azt látja, hogy csibéi szárnya alá levegőt fúj a kísérletező kutató (vagyis olyasmit tesz, amit a madarak legtöbbje nagyon nem szeret).
Noha Edinger nyomán butának kellett hinniük a madarakat, már a múlt században összehasonlító pszichológusok sora vizsgálta madárkísérletekben az állati értelem működését. Népszerű alanyuk volt a mogyorónyi agyú szirti galamb meg a még kisebb agyú kanári és zebrapinty. A galambokról kiderült, hogy elképesztően jó a memóriájuk – emberi arcok és arckifejezések, az ábécé betűi, sőt Monet és Picasso képei között is bámulatos biztonsággal tesznek különbséget. Az amerikai fenyőszajkókról, a bozótszajkókról és a kanadai cinegékről is bebizonyosodott, hogy kitűnő az emlékezőképességük. Ősszel a fenyőszajkó legalább 30 ezer fenyőmagot gyűjt össze és dug el ezer meg ezer helyen; ezeket a rejtekhelyeket csalhatatlan biztonsággal megtalálja, a tél folyamán mindvégig megőrzi emlékezetében.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. februári lapszámában.