Kísértetjárta föld

Írta: Paul Salopek
Fényképezte: John Stanmeyer

Régi és megoldatlan vita ver éket az örmények és a törökök közé, és táplálja emberöltők óta soviniszta acsarkodásukat. A vita lényegében egyetlen szó körül folyik: népirtás. Ezt értelmezi mindenki a maga módján. Az ENSZ álláspontja szerint ez az egyik legszörnyűbb elkövethető bűn a világon: szándékosan megkísérelni egy embercsoport teljes kiirtását etnikai, faji vagy vallási alapon. Kérdés, mi minősül népirtásnak. Hány áldozat szükséges hozzá? Milyen súllyal esik latba a tett, milyennel a szándék? Hány strigulát kell hozzá húzni?

A romos Szent Garabed-templom boltívei a kelet-törökországi Çüngüşben jól érzékeltetik az örmény kultúra egykori nagyságát. Ebben a régióban számos örmény templom pusztult el, vagy ha nem, átalakították mecsetté. A helyiek azonban – részint a Törökországban (is) kisebbségben élő kurdok kezdeményezésére – újjáépítették az egyik legnagyobb örmény templomot Diyarbakır városában.

Lássuk, mi történt az örmények szerint. 1915-öt írunk. Már kilenc hónapja tart az első világháború. Európa számolatlanul küldi fiait a frontra. A többnemzetiségű, hatalmas Török Birodalom, a legnagyobb korabeli muszlim állam a németek mellett harcol. A tekintélyes lélekszámú örmény keresztény kisebbséget – amelyet a szultánok korábban millet-i sadıkának, hű alattvalóknak neveztek – most igaztalanul azzal vádolják, hogy lepaktál az ellenséges oroszokkal. Egyes török vezetők a kitelepítésben, a népirtásban látják a megoldást. Török katonák és kurd milicisták gyilkolják az örmény férfiakat, a nőket tömegesen becstelenítik meg. Örmények lakta falvakat és városokat dúlnak fel és foglalnak el. A túlélő nőket és gyermekeket fegyveresen terelik Szíria sivatagába. (Az anyaországban már csak hárommillió örmény él, 8–10 millió pedig szerte a világon.) A Török Birodalom örmény lakossága mintegy kétmillióról nem egészen félmillióra csökken. Nos, több történész szerint ez a világon ez az első népirtás.

Éjszakai kiruccanás barackfák alatt Bagaran örmény határvárosban; a piknikezők a kitartás, az emlékezés dalait éneklik. A háttérben álló jókora kivilágított kereszt a határ túloldalán, Törökországban is látszik. A négy emberöltőre visszanyúló örmény–török ellenségeskedés megbénította a régió gazdasági és politikai fejlődését.

„Biztosra veszem, hogy az emberiség történetének nincs ennél sötétebb fejezete – írta akkoriban ifj. Henry Morgenthau, az Isztambulban szolgáló amerikai nagykövet. – A múltbeli üldözések és mészárlások az örmények 1915-ös szenvedései mellett majdhogynem eltörpülnek.”

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. februári lapszámában.