Vadak békés szigetvilága

Falkland-szigetek. Nagy juhnyájak és egy rövid háború: sokáig csak erről voltak nevezetesek. Ma már azt is bizonyítják, mi mindenre képes a természetvédelem.

Írta és fényképezte: Paul Nicklen
Harc – helyénvaló a szóhasználat, hiszen a helyszín a Falkland-szigetek. A háború mindennapos téma errefelé. Az argentin partoktól 400 kilométerre fekvő brit tengerentúli terület hétszáznál is több apróbb-nagyobb szigetből áll. Lakossága gyér, mindössze 3200 fő. Hovatartozásáról hosszan vitázott Franciaország, Spanyolország, Argentína és az Egyesült Királyság; a szigetek máig hordozzák a vita sebeit. Argentína 1982-ben megszállta az általa Malvin-szigeteknek nevezett területet, és rövid háborút vívott az Egyesült Királysággal. Húszezer taposóakna lapul azóta a sziget földjében, a tájban helikopterroncsok éktelenkednek, a Brit Királyi Légierő pedig máig repülőteret tart fenn Keleti-Falklandon.
A madarak körében a szamárpingvin az úszás világrekordere: óránként 35 kilométeres sebességgel képes hasítani a vizet. A pingvinek egész nap halásznak, általában partközelben, ahol kisebb a veszélye, hogy fóka, kardszárnyú delfin veszi üldözőbe őket.
A háború és a juhnyájak ellenére ma már édeninek mondható a Falkland-szigetek állapota. A tápanyagdús óceántól az esők áztatta hegyekig mindenütt romlatlan élőhelyekben gyönyörködhettem – bizony, ritka élmény hovatovább három évtizedes fotós pályámon.
Tojáshéj mindenütt – ragadozók, köztük főként kisebb madarakat zsákmányoló barna halfarkasok szórták szét prédájuk maradékát. Steeple Jason-szigetén az albatrosz- és pingvinszülőknek főként a ragadozó madaraktól kell félniük. Őrzik is fészekaljukat állhatatosan mindaddig, amíg a fiókák önellátóak nem lesznek.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. februári lapszámában.