Az élet szép és összetett
Évmilliárdokig csak egysejtűek léteztek a Földön. Vajon miért alakultak ki az összetett szervezetek – kétszer is? Az ediakara-életközösség kövületei talán megadják a választ.
Írta: David Quammen
Fényképezte: David Liittschwager
Az ediakara-életközösségek térhódítása előtti időkben az evolúció jórészt mikroszkópos léptékben zajlott, mivel az állati anyagcseréhez még nem volt elég a légkör oxigéntartalma. A fotoszintézisük melléktermékeként oxigént kibocsátó tengeri baktériumok hatására ugyan kétmilliárd évvel ezelőtt már emelkedni kezdett az oxigénszint, ám még így is vagy egymilliárd évig alacsony maradt.
Az első nagyobb termetű, már összetettnek mondható lények nyomai mintegy 570 millió évesek, a „kambriumi robbanást” megelőző ediakara időszakból származnak. Ám ezeket a lágy testű organizmusokat csak az agyagban, vulkáni hamuban hagyott lenyomataikból ismerjük. Az ediakara-életközösség tagjai egyetlen mai állatnak sem ősei, még csak nem is hasonlítanak rájuk. Az Új-Foundlandon talált Fractofusus misrai (fent) egyre kisebb és kisebb, azonos formájú ágakra tagolódott, így testfelülete nagy volt, sok tápanyagot tudott magába szívni a tengervízből.
Úgy 717–635 millió évvel ezelőtt jégkorszakok sora következett. Bolygónkon dermesztő hideg uralkodott el: a tengerek befagytak, a szárazulatokat vastag jégtakaró vonta be – olyan volt a Föld, mint egy roppant hógolyó, állítja számos kutató. Akkoriban megint rohamos növekedésnek indult a légkör oxigénszintje, ám hogy miért, arról vajmi keveset tudunk. A gyilkos fagynak végül is vulkánkitörések sorozata vetett véget: a légkörbe jutott üvegházhatású szén-dioxid fölmelegítette a Föld felszínét, megolvasztotta a jeget. Az 580 millió éve bekövetkezett Gaskiers-eljegesedés már rövidebb ideig tartott, és nem terjedt ki egész bolygónkra, de Új-Foundlandot így is vastagon befedte jéggel.
A Burgess-palában megőrződött, 508 millió éves Nectocaris pteryx több jegyében is hasonlított a mai tintahalakhoz, polipokhoz és egyéb fejlábúakhoz: volt tapogatókarja, szeme, sőt tölcsére is, amellyel ki tudta fecskendezni köpenyüregéből a vizet, és így haladt előre.
Mindezek után tűntek föl az ediakara-életközösség első képviselői. Vajon a fentiek okozták mindazt, ami az élővilágban utóbb végbement? Vajon a gleccserek olvadása, az oxigénszint növekedése, az összetett szerkezetű sejtek létrejötte tette lehetővé az ediakara lényeinek sikerét, szétterjedését?
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. márciusi lapszámában.
Többrétű küldetés
Zoleka Filander odalent az aljzatot vizsgálja, a szárazföldön pedig leendő kutatókat oktat és lelkesít.
Így áll össze egy szaurusz
A kiásástól a kiállításig: években mérhető, észbontóan aprólékos munka és sok millió dollár kell egy dinoszaurusz föltámasztásához.
Üdvözöljük a barna medvék földjén!
Alaszka zordon katmai part vidékén személyes ismeretséget köthetünk a rettegett csúcsragadozókkal.
Denevérek: igaz szerelmi történet
Sokan irtóznak tőlük, de olyanok is vannak, akik beleszeretnek a denevérekbe.
Denevérek szuperképességei
Fán lakó, siklórepüléssel közlekedő ősökből, 50 millió év alatt alakultak ki az élővilág egyedül röpképes emlősei. Sikerük fő záloga a pompás alkalmazkodóképesség. Az éjszakai égbolton vadásznak; kevés más állat tud ebben a közegben boldogulni.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
