Élő Szaturnusz?
Szenzációs újdonságokkal gazdagította a tudományt a csaknem két évtizeden át tartó Cassini–Huygens-űrprogram.
Írta: Eva Van Den Berg
A Cassini–Huygens-programot teljes siker koronázta: a szonda garmadával készítette Naprendszerünkről a pompásabbnál pompásabb felvételeket, és tömérdek új megfigyeléssel vitt közelebb a nagy kérdés megválaszolásához: kialakulhatott-e élet a Szaturnusz valamelyik holdján? A réges-régi nagy álom három űrkutatási szervezet: az Egyesült Államok Repülési és Űrkutatási Hivatala (NASA), az Európai Űrügynökség (ESA) és az Olasz Űrügynökség (ASI) együttműködésével válhatott valóra. A vállalkozás során tengernyi kép és információ gyűlt össze, szenzációs felfedezések és új tervek születtek – beigazolódott a szakemberek sejtése, miszerint ideje újraírnunk a Világegyetemről alkotott elképzeléseinket.
A Cassini küldetése közel két évtized után, idén ősszel véget ért. Utolsó manővere során berepült a Szaturnusz légkörébe, és porrá égett. Földi irányítói így vették elejét, hogy maradványai esetleg földi eredetű anyagokkal szennyezzék a bolygót és holdjait.
A Cassini–Huygens-űrszonda története jó három évtizede, két kutató eszmecseréjével kezdődött. Wing-Huen Ip kínai csillagász, a németországi Max Planck Felsőlégkör-kutató (jelenleg: Naprendszerkutató) Intézet munkatársa amellett érvelt, hogy a Szaturnuszhoz kellene keringőegységet juttatni; Daniel Gautier francia asztronómus már korábban beterjesztette elképzelését hazája űrközpontjában (CNES), amely szerint a Szaturnusz egyik holdja, a Titán légkörébe kellene kutatószondát küldeni. Abban egyetértett Ip és Gautier, hogy a vállalkozást nemzetközi együttműködéssel kell elindítani.
Tervezett programjukat Ip javaslatára Giovanni Cassini itáliai csillagászról, matematikusról és mérnökről nevezték el. Cassini 1671-től egészen haláláig, 1712-ig vezette a Párizsi Csillagvizsgálót. Az ő nevéhez fűződik a Szaturnusz négy holdjának (Iapetus, Dione, Rhea, Tethys) felfedezése, ő írta le részletesen a bolygó gyűrűi között húzódó sötét sávokat. A Cassini keringőegység és a Christiaan Huygens holland csillagászról elnevezett leszállóegység csapatmunkában készült el: a leszállóegységet az ESA, a keringőegységet a NASA, az utóbbi nagy antennáját az ASI szakemberei készítették.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. áprilisi lapszámában.
Ősi mitológia mai tanulságokkal
Gauder Áron új animációs filmje, a Kojot négy lelke az amerikai őslakók teremtéstörténetén alapul, de egyetemes következtetésekkel – ennek kapcsán beszélgettünk a rendezővel.
Pókos portrék
Különleges, izgalmas közelképek bizonyítják, hogy a pókok egyediek és rendkívüliek, sőt olykor bájosak is.
Hullámok ölelésében
A Felső-tó belső világában, az Apostle-szigeteken a természet nem csak teremt, időről időre pusztít is – de mindig a megújhodásért.
Hóba vesző álca
A havasi nyúl lételeme a téli zimankó. A felmelegedés így végzetes hatással lehet rá.
Felfedezések új kora
Éves listánkon olyan helyeket mutatunk be, amelyek ideálisak ismereteink és kapcsolataink bővítéséhez, a természet csodálásához.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
