Kína étvágya
Írta: Tracie McMillan
Fényképezte: George Steinmetz
Kína előtt nehéz feladat áll: a világ népességénak majd egyötödét kell élelmeznie, ehhez pedig a Föld összes termőföldjének csak egytizede áll rendelkezésére. Harminc éve csak minden negyedik kínai volt városlakó, 2016-ra a lakosság 57 százaléka. Az ország időközben technikailag jóval fejlettebb lett, és a táplálék összetétele is mindinkább közelít a nyugaton megszokott arányokhoz. Például az átlagkínai ma már csaknem háromszor annyi húst eszik, mint 1990-ben, tejből és tejtermékekből 1995–2010 között a városokban négyszer, falun csaknem hatszor több kelt el. A félkész ételek fogyasztása 2008 és 2016 között mintegy kétharmaddal emelkedett.
Ez a Sanghajtól északnyugatra található baromfihúsüzem az egyik legnagyobb Kínában: a nagyjából 1500 munkás óránként több mint tízezer szárnyast dolgoz fel. A thai tulajdonban lévő CP nagyvállalat gyorséttermeket lát el hússal.
Kína mezőgazdasági erőforrásai szerények, így a megváltozott igények kielégítéséhez külföldi forrásokra is számítani kell. A kormányzat arra ösztönzi (és abban támogatja) a kínai cégeket, hogy földeket, gyárakat vegyenek például az Egyesült Államokban, Ukrajnában, Tanzániában és Chilében. Ami a gabonát illeti, Kínának a politikai elzárkózás miatt az önellátás régóta elvi kérdés, és ez természetesen hatással van a hazai gazdaságokra. „A rizsestálunkat leginkább kínai étellel kell megraknunk” – szögezte le Xi Jinping elnök 2013-ban a tartományi vezetőknek. Fölmerül a kérdés: ha Kína lakossága a nyugati módi szerint szeretne táplálkozni, miként hat ez a mezőgazdaságra?
Csücsiében, a déli Kuangtung tartományban a gyerekek kiadós reggelit: tésztát, tojást és húst is kapnak az iskola épülete mellett. Ma már a legtöbb diáknak apja-anyja dolgozik, így nincs idejük otthon főzni a családra.
Az erőforrások és az igények közötti szakadék áthidalhatatlannak tűnik. Kínában a megművelhető földterület 135 millió hektár – ebből 15 millió szennyezett, vagy épp pihentetni kell. 1,4 milliárd ember élelmezését kell megoldani, ám a nyugati jellegű táplálkozást biztosító gazdaságokat csaknem lehetetlen létrehozni. Egyrészt mert az ország nagy hányada hegyvidék és sivatag, másrészt mert a termőföldet 200 millió kisbirtokra osztották föl.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. áprilisi lapszámában.
Miért kevesebb a karibu, mi lesz Észak szarvasával?
Évezredeken át karibuk óriási csordái rótták Észak-Amerika északi tájait. Számuk azonban mára jelentősen megcsappant, és egyelőre nem tudni, miért.
Az időjárás bűvöletében
Kállai Márton fotográfus az időjárás, a klímaváltozás hatását örökíti meg - és azokat, akik mindezt dokumentálják.
Hullámmal vadászó orkák
Elképesztő fotók dokumentálják, ahogy fegyverré formálják a vizet a kardszárnyú delfinek.
Tűz és jég
Az Atlanti-óceán déli medencéjében, egy vulkáni sziget kúpjában ritka természeti képződmény, lávató rejlik. Egy vakmerő csapat nemrég fölkerekedett, hogy közelebbről is szemügyre vegye a helyszínt.
A légkör tisztítása
A nettó zéró karbonkibocsátás önmagában nem mentheti meg a Földet. Ahhoz irdatlan tömegű szén-dioxidot kell eltávolítanunk a légkörből, ez pedig minden eddiginél nagyobb erőfeszítést követel meg az emberiségtől.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
