A dinoszauruszok nem is haltak ki!

66 millió éve egy becsapódó kisbolygó kipusztította a dinoszauruszokat. Voltak azonban túlélők is, bizonyságul szolgálnak erre kortársaink, a madarak.

Írta: Victoria Jaggard
Fényképezte: Robert Clark
A madarak törzsfájának legrégebben ismert ágát a hollónagyságú Archaeopteryx képviseli. Ezen a 150 millió éve élt lényen furcsán keverednek a hüllő- és madártulajdonságok. A mai madarak fogatlanok, az Archaeopteryx szájában azonban hegyes fogak sorakoztak, elülső végtagján karmok meredeztek, farka pedig csontos volt és hosszú. Mindezek a madarakról ma már hiányzó bélyegek még hüllőszerű rokonságra utalnak. Ugyanakkor az Archaeopteryx már a mai madarakra jellemző vonásokat is mutatott; kövületein jól látható az evezőtollakkal fedett szárny meg a villacsont (az utóbbi a grillcsirkéből lehet ismerős).
Egérmadarak ma csak Afrikában fordulnak elő. Egy korai egérmadár, a Tsidiiyazhi abini viszont 62 millió évvel ezelőtt a mai Új-Mexikó területén volt honos. Fosszíliái (a fiolákban) segítettek behatárolni, mikor váltak szét a madarak leszármazási vonalai, egyben bizonyították, hogy a becsapódás után felpörgött a madarak evolúciója.
Miután az 1860-as években fölfedezték és leírták, az Archaeopteryxet egykettőre kikiáltották a dinoszauruszok és a madarak közötti átmeneti formának. Az utóbb föltárt csekély számú fosszília azonban nem sokat segített az evolúciós hézag kitöltésében, az Archaeopteryx rokoni viszonyainak, őseinek-utódainak kutatásában. A fordulópont 1996-ban jött el, amikor előkerültek az első tollas, ámde a madarakkal még semmiben sem rokonítható dinoszaurusz kövületei.
Az 52 millió éves kemmereri mészkő tele van remek megtartású kövületekkel; ez az énekesmadár-fosszília is csodás állapotban őrződött meg. Lance Grande, a Field Museum kutatója bízik benne, hogy a lelőhelyen zajló intenzív ásatások már a közeljövőben világraszóló szenzációkkal szolgálnak a paleontológiában.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. májusi lapszámában.