Szellemek a selyemúton

A szerző 2400 kilométert tett meg a híres kereskedelmi útvonalon. Közben felidézte azt az időt, amikor Közép-Ázsia volt a világ legfőbb találkahelye.

Írta: Paul Salopek
Fényképezte: John Stanmeyer
Hadd ejtsek néhány szót a selyemúttal kapcsolatos közkeletű tévhitekről.
Először is: nem egyetlen útról van szó, hanem inkább egy több ezer teveösvény, nehezen járható hágó, tornyos karavánszeráj, folyóparti bazár, kikötő, egymástól látótávolságnyira álló útjelző kövek alkotta szövevényes hálózatról. Egykor az ókor két nagy gazdasági központját, a Han-kori Kínát és a Földközi-tenger (mindinkább római uralom alá kerülő) medencéjét kötötte össze.
Egér nevű szamarát abrakoltatja a szerző egy újabb átgyalogolt nap végén a Kizil-kum sivatagban, Üzbegisztánban. A homok a réges-régi karavánoktól származó, sok elhullajtott cserépdarabot rejt.
Félúton, Közép-Ázsiában a kereskedelemből több királyság is meggazdagodott. Idővel aztán a selyemút többfelé is elágazott: északra az orosz fejedelemségek, délre Perzsia és India, nyugatra Bizánc felé. Ez a kereskedelmi hálózat tízmilliók életére volt hatással még a távoli Afrikában vagy Délkelet-Ázsiában is. Egyszóval a selyemút nem holmi kitaposott tevecsapás volt a pusztaságban, inkább egy elvont fogalomról, a globalizáció előfutáráról beszélhetünk.
Egy repülő emlékeztet a szovjet korszakra az üzbég Andizsánban, amely szintén a régi selyemút állomása volt. 2005-ben itt a katonák tüzet nyitottak a rossz életkörülmények ellen tüntetőkre. Több mint hétszázan haltak meg.
A selyem? Az csak afféle védjegy volt. Ezernyi más áru is ringatózott a selyemút hálózatán közlekedő tevék hátán: kínai puskapor és porcelán, velencei üveg, szamarkandi papír, magashegyi hópárducbunda, levantei arany, egzotikus állatok. A selyemúton különböző vallású emberek is találkoztak: buddhisták, keresztények, muszlimok. Itt jutottak el messzire az olyan forradalmi elméletek, mint az algebra, de ezen át érkezett Európába a bubópestis is (feltehetően a krími Kaffa – ma Feodoszija – várából, ahová az ostromló mongolok behajigálták pestisben elhunyt saját bajtársaik tetemét, így fertőzve meg a védőket). Ugyanakkor a selyemúton valóban a selyem volt a legfontosabb áru. A kínai kelme lenyűgözte a gazdag rómaiakat; hajlandók voltak vagyonokat fizetni érte. Hiába, van, ami nem változik! Az ősi selyemút fölött nem is járt el az idő.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. májusi lapszámában.