Alpesi idill
A hajdani királyi vadászbirtokon, a Gran Paradiso Nemzeti Parkban elénk tárul a vadregényes Itália.
Írta: Jeremy Berlin
Fényképezte: Stefano Unterthiner
A Gran Paradiso, az első olasz nemzeti park, 1922-ben létesült az ország hegy-völgyes északnyugati csücskében, a Graji-Alpok, Piemonte és az Aosta-völgy területén. Kiterjedése alig több mint 700 négyzetkilométer, de a szomszédos, franciaországi La Vanoise Nemzeti Parkkal együtt Nyugat-Európa egyik legnagyobb védett területe. Torinóból, autóval alig órányi az út, az aszfaltcsík hullámvasútpályaként kapaszkodik fölfelé a hósipkás bércek, havasi rétek, folyók és gleccserek vájta, vörösfenyővel teli völgyek között. Az ember persze ezen a tájon is rajtahagyta már kéznyomát: kőkorszaki sziklarajzok, római romok, középkori várkastélyok, és mellettük napelemtáblák, vízerőművek gátjai is fel-feltűnnek az út mentén.
A tizenhárom közigazgatási körzetre osztott vidéken ma is nyolc és fél ezren élnek, és évente közel kétmillió turista is megfordul erre. A gazdag flórát és faunát csaknem ezerféle növény, ötvennél több emlős és százféle madár képviseli.
A 4061 méter magas Gran Paradiso-csúcsról elnevezett nemzeti park ma a természetvédelmi törekvések, a tudományos kutatás és a kulturális örökség megóvásának egyik mintaadó alpesi központja. Különös története a 19. században kezdődött – éspedig egy hegylakó kecskével.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. februári lapszámában.