Lepkekufárok

Írta: Matthew Teague
Fényképezte: Jevgenyija Arbugajeva

A földkerekség egyik legnagyobb karsztformációjának része, a Bantimurung park már messziről kirí a tájból. Az erózió hagyta sziklakúpok és -tornyok között kanyargó folyók néha a föld alá buknak, és ahol újra a felszínre törnek, zuhatagként vésik-faragják a kőzetet mind a mai napig.

A nemzeti park bejáratát képező Bantimurung Ökoturizmus Park mellett zsibongó piac kaotikus és sokszínű, akár egy karnevál. Nagyon más, mint a hegy köde, csendje, magánya, a lepkevadászok világa. Az árusok szünet nélkül, kiabálva kínálgatják portékájukat a standok sorai között hullámzó tömegnek: Kupukupukupukupu! (Lepkék! Lepkék!) Kétféle látogatót látni. Egyrészt turistákat, akik lepkés pólót hordanak, lepkés pohárból isznak, lepkés cukorkát eszegetnek lepkés napernyők alatt. Másrészt nyakig gombolt ingben sétáló férfiakat– lepkekufárokat, akik mind üzletelni jöttek ide. Járnak-kelnek, módszeresen végignézik az asztalokra ezrével kirakott árut, az egyszerű képkeretben vagy igényesebb tárlódobozokban közszemlére tett lepkekollekciókat.

Erzsébet királyné madárlepke kel ki a bábból egy turistaház konyhájában; a helyszín Indonézia Nyugat-Pápua tartománya. A fiatal lepkéket hamar elpusztítják, hogy szárnyuk ép maradjon. Vadászok-fölvásárlók-gyűjtők: így épül föl a lepkeritkaságok legális és illegális világkereskedelmének hálózata.

Szövevényesek a lepkék befogását, eladását és exportját szabályozó indonéziai törvények, tele vannak faramuci kitételekkel. Egyes esetekben még a veszélyeztetett lepkék adásvételét is megengedik – akkor, ha a kérdéses példány tenyészetből való. De hát ki tudja megkülönböztetni a tenyésztett lepkét a vadon élőtől?!

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. augusztusi lapszámában.