A pihent agy
Dr. Bódizs Róbert pszichológus, alváskutató, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatási igazgatóhelyettese a Vakmerő rovat interjúalanya.
Agyhullámok a REM-fázisban
Illusztráció: Profimedia
Szira Péter arról kérdezi az alváskutatót, hogyan vislekedik agyunk, miközben álmodunk.
Privát honlapja szerint „az alvás tökéletes képet nyújt az emberi viselkedés megértéséhez”. Akkor mégsem babonaság az álomfejtés?
Attól függ, mit nevezünk álomfejtésnek. Talán a kétértelmű „fejtés” szó maga is okoz némi problémát. Tény, hogy mindig is kapiskáltak valamit, akik errefelé keresgéltek. Freud Álomfejtés című művének 1900-as megjelenésétől számítjuk, hogy a tudományon belülre került ez a terület. A neurotikus betegek kezelésével pedig Freud rögtön alkalmazást is kapcsolt az álomfejtéshez. Szerintem ha később születik, agykutató lett volna, csak akkor még nem voltak meg a szükséges eszközök.
Freud tulajdonképpen még szavakkal helyettesítette az EEG-t.
Így van. Az alvó agy működésének mérése is nagyon érdekes tükröt ad annak megállapításához, hogy ébren milyen személyiségvonások, életkori és nemi különbségek stb. jellemzik az embert. Az elmesélt álmok szelektív és sűrített képet adnak az éjszakai áloméletből.
Álmaink tartalma fontos vagy lényegtelen? Ön melyik iskola képviselője?
Lényeges az álmok tartalma. És rögtön hozzá kell tennem, hogy nincs a birtokunkban az álmokat megmagyarázó univerzális fordítókulcs. Sem a régi kutatók, sem a maiak nem tudnak ilyet prezentálni. Az adott személy alapos megismerése segíthet hozzá az álom tartalmának megfejtéséhez. Ha egy álomban több a negatív tartalom, az nyilván általában véve is tükröz valamit, de hogy ez a negativitás milyen alakban – támadó kakasként szigorú tanárnőként vagy földönkívüli lényként – ölt testet, az adott személy élettörténetét áttekintve igenis jelentőségteli lehet.
A teljes inerjút elolvashatja a magazin 2018. októberi lapszámában.