A levegő bajnokai

Évszázadok óta különleges kapcsolatban élünk a földkerekség leggyorsabb lényével: a sólyommal. A dubaji főrang, Butti sejk nem csupán tartja és képezi, de oltalmazza is a sólymokat.

Kerecsensólyom tojója őrzi fiókáit a végtelen mongóliai sík fölött rakott fészkén.
Írta: Peter Gwinn
Fényképezte: Brent Stirton
Howard és Butti sejk számára kedvencük szépségén túl az is nagyon fontos, hogy Fehér Sólyom félelmet nem ismerő vadász. „Nem holmi kirakati madár: minden megvan benne, amire vágytunk” – fejtegeti Howard. Olvastam dúsgazdag sejkekről, akik negyedmillió dollárt is hajlandóak kifizetni egy-egy ilyen szupersólyomért. Megkérdezem Howardtól, Fehér Sólyom mennyiért kelne el. „Az újságok légből kapott és általában a valóságtól elrugaszkodott összegekről írnak, és ezzel még följebb tornázzák a feketepiaci árakat, és még jobban feltüzelik a vadorzókat” – feleli. Lehet, hogy akadna dúsgazdag közel-keleti solymász, aki dollárszázezreket fizetne Fehér Sólyomért, ám a sejk semmi pénzért nem válna meg imádottjától. Butti és Howard szemében ez a sólyom eszmei értelemben is fölbecsülhetetlen értéket képvisel. Egyik fölmenőjét, egy kezelhetetlennek ítélt és ezért kegyvesztett északi sólymot még az 1990-es évek végén küldte el Howardnak a csalódott tulajdonos. Fehér Sólyom élő bizonysága annak, hogy a tenyésztett sólyom minden képességében egyenértékű vadon fölnőtt társaival.
Butti bin Marktúm bin Dzsúma Ál-Marktúm sejk a dubaji uralkodócsalád illusztris tagja kedvencei között.
Howard Waller, fején méhsejtrácsos ondógyűjtő kalappal
Butti sejk fia, Rasid ülőoszlophoz köti egyik sólymukat az Abu-Dzabi mellett fölvert táborban
Madárkórház Abu-Dabiban, ahol 11 ezer madarat gyógyítanak évente
Butti sejk és Howard azt tervezik, hogy a náluk nevelkedett északi sólymok egy részét majd szabadon engedik a Jeges-tenger olyan tájain, ahol az utóbbi időben megcsappant a faj egyedszáma. Néhány évtizeddel ezelőtt a vándorsólymot is hasonló akciók mentették meg. A nyakló nélkül alkalmazott DDT rovarirtó az 1970-es évek elejére csaknem teljesen kipusztította a vándorsólymot az Egyesült Államokban. Tom Cade ornitológus a huszonnegyedik órában hozta létre a Peregrine Fundot (Vándorsólyom Alapítvány), és toborzott solymászokat a faj megmentésére. A program keretében hatezer egyedet, csupa tenyészetben született vándorsólymot bocsátottak szabadon, így ma már újra szép számmal élnek vándorsólymok az országban. „Idővel a legtöbb madarunkat szabadon szeretnénk engedni – mondja Howard
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. novemberi lapszámában.