London a Brexit küszöbén

Írta: Laura Parker
Fényképezte: Luca Locatelli

Sadiq Khan egy pakisztáni buszsofőr fia. 2016-ban választották főpolgármesterré. Akkoriban London kétszer olyan gyorsan növekedett, mint az ország többi része. Egy hónapra rá az Egyesült Királyság népszavazáson úgy döntött: kilép az Európai Unióból. Bár a londoniak túlnyomó többsége a Brexit ellen tette le a voksát, a walesieknek és a vidéki angoloknak elegük volt a bevándorlásból és abból, hogy a főváros virágzásának ők vajmi kevés hasznát látják. London ugyan nem veheti fel a versenyt az ázsiai és afrikai megavárosok terjeszkedési ütemével – egy elemzés szerint Lagos népessége óránként hetven fővel bővül, a brit fővárosé ehhez képest mindössze kilenccel –, de évente még így is 70 ezer új lakosa lesz. Khan városfejlesztési terve pedig a század derekáig változatlan ütemmel számol.

Élhető marad-e a város? Az ezt veszélyeztető jelenségek ellen a főpolgármester minden fronton felveszi a harcot. Hivatala egymás után rukkol elő különféle programokkal. Véleménye szerint a 2050-re kitűzött cél, az úgynevezett „zéró karbon”, tehát a főképp megújuló energiát használó főváros tervének megvalósításához a gépkocsik számát csökkenteni, a kerékpárosokét, gyalogosokét növelni kell. Elektromos buszok állnak majd munkába, azonban új dízelautók már nem kerülnek forgalomba.

A főpolgármesteri intézkedések kiterjednének az iskolába menő gyerekek és az éjjel járó-kelő nők biztonságának növelésére. Emellett Khan meg akarja menteni a magas bérleti díjak, az adók s az italfogyasztási szokások változása következtében aggasztó ütemben fogyatkozó történelmi hangulatú pubokat. Támogatja azt a kezdeményezést is, hogy a 8,4 millió fával és számtalan tágas parkkal büszkélkedő London legyen a világ első városa, amelyet nemzeti parkká nyilvánítanak.
Az ötlet egyébként Daniel Raven-Ellison geográfusé, a National Geographic ösztöndíjasáé.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. novemberi lapszámában.