Ki van odakint?
A legfrissebb kutatások szerint szinte bizonyos, hogy a Világegyetemben nem vagyunk egyedül.
Írta: Jamies Mieshreeve
Fényképezte: Spencer Lowell
Illusztrációk : Dana Berry
Massachusettsi Műegyetem (MIT), 54-es épület, Sara Seager 17. emeleti irodája. A 47 éves asztrofizikus szűkebb kutatási területe a Világegyetem csillagai körül keringő úgynevezett exobolygók vizsgálata. Miközben beavat a témába, fölír egy egyenletet a falitáblára, amely nézete szerint megadja az élet kialakulásának esélyét egy-egy ilyen exobolygón.
Amikor Seager az 1990-es évek közepén belekezdett egyetemi tanulmányaiba, valójában abban sem volt még biztos a tudomány, hogy léteznek-e egyáltalán bolygók túl a Naprendszeren. Azóta megannyi, a Világegyetem látszólagos bolygóhiányát magyarázni igyekvő feltevésre sikerült rácáfolni. Az elsőként, még 1995-ben felfedezett 51 Pegasi b exobolygó rögtön meglepetéssel is szolgált – kiderült, hogy csillagához döbbenetesen közel kering, alig négy nap alatt megkerüli.
Mára több mint négyezer exobolygó létezését igazolták a csillagászok. Ezek zömét a 2009-ben fölbocsátott Kepler űrtávcső jóvoltából fedezték fel. Az űrtávcső fő feladata exobolygók keresése volt a látómezejébe fogott mintegy 150 ezer csillag körül. A Kepler az égboltnak csupán akkora foltját fogta be, amekkorát az égre tekintve, karunkat kinyújtva a tenyerünkkel elfedhetünk a szemünk elől. Mind közül a legfontosabb kérdés, amelyre a Kepler révén választ remélhettünk: vajon az élet kialakulásához megfelelő égitestekből rengeteg van-e a Világegyetemben, vagy épp ellenkezőleg, olyan ritkák az ilyen bolygók, hogy esélyünk sem lehet idegen létformákra bukkanni? A válasz egyértelmű. Több bolygó van a Világegyetemben, mint ahány csillag. E bolygók legkevesebb negyede a Földéhez hasonló méretű, és gazdacsillaga lakhatósági zónájában kering, ahol a hőmérséklet nem túl magas és nem is túl alacsony – azaz épp megfelel az élet létrejöttéhez…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2019. márciusi lapszámában.