Barangolás Tokióban
Ha Edward Glaeser harvardi közgazdásznak igaza van, azaz a város valóban az emberiség legnagyobb találmánya, akkor Tokió alkalmasint a legjobb példa erre.
Írta: Neil Shea
Fényképezte: David Guttenfelder
Elképesztő metropolisz: több mint 37 millió ember otthona, a világ egyik leggazdagabb, legbiztonságosabb, leginkább vállalkozó szellemű nagyvárosa.
Még ha nem is igazán érdekel bennünket, hogy miként alakítják a világvárosok lakóik magatartását, Tokiót akkor is mindenképpen meg kell említenünk. A japán főváros valamiképpen a mi hétköznapi életünkre is hatott már: ez közvetíti a nagyvilág felé a japán kultúrát. Tokió benne van a reggeli matcha latte tejes teában, a déli miszólevesben, az esti szusiban, a gyermekeink fantáziáját megmozgató Totoróban, Gundamban, Pokémonban és Sony Play-Stationben, valamint a mobiltelefonunkba rejtett parányi fényképezőgépben, amelyet mi is folyton kattintgatunk.
Honnan ered a tokióiak kreativitása, vállalkozó szelleme? Nos, városuk az elmúlt száz esztendőben már kétszer is romba dőlt. Először 1923-ban a nagy kantói földrengés, másodszor pedig a második világháborús amerikai szőnyegbombázások sorozata tette a földdel egyenlővé. A japánok mindkét katasztrófa után kénytelenek voltak újjáépíteni Tokiót, helyreállítani a közlekedési hálózatot, az infrastruktúrát. A Cukidzsi is a kantói földrengés után létesült egy három évszázada működő halpiac helyén.
Az 1950-es években Tokióban ismét felpezsdült az élet. A város hihetetlenül sűrűn beépült. Glaeser részben a sok mindenben különböző rengeteg ember összezsúfolódásából, valamint az áruk és gondolatok szabad áramlásából fakadó alkotó pezsgésnek tulajdonítja a sikert. Így aztán egy városokról szóló kiadványban Tokiónak is helyt kell adnunk. És egy város erejét, sokszínűségét akkor ismerhetjük meg igazán, ha sokat gyaloglunk benne, legalábbis a várostervezési témákban mértékadó Jane Jacobs írónő szerint.
Így hát David Guttenfelder fotós kollégámmal útra keltem. Hetekig csatangoltunk. Néha együtt, máskor külön. Volt, hogy módszeresen bejártunk egy kerületet, de az is előfordult, hogy ide-oda csavarogtunk. Szép lassan megismertük a lakónegyedeket és az ipari övezeteket, az egyetemi épületegyütteseket, a pályaudvarokat, a piacokat, a temetőket, a templomokat meg a szentélyeket.
Korábban is éltünk már Japánban, így jól tudtuk, hogy a felsőfokú jelzők mögött könnyen elveszhet Tokió lényege. Most szóba elegyedtünk csaknem mindenkivel, akivel találkoztunk, követtük napi ritmusukat, megfigyeltük szokásaikat. Persze még így sem remélhettük, hogy teljes képet kaphatunk. Ám megpróbáltunk a dolgok mélyére nézni, bemutatni a várost és lakóit, és azt, hogy miképpen teszik Tokiót olyanná, amilyen.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2019. áprilisi lapszámában.
Titokzatos mélységekben
Búvárjárművekkel és ultramodern eszközökkel vizsgálják a kutatók bolygónk legkevésbé feltárt élőhelyét, az óceánok mélyét.
Többrétű küldetés
Zoleka Filander odalent az aljzatot vizsgálja, a szárazföldön pedig leendő kutatókat oktat és lelkesít.
Így áll össze egy szaurusz
A kiásástól a kiállításig: években mérhető, észbontóan aprólékos munka és sok millió dollár kell egy dinoszaurusz föltámasztásához.
Üdvözöljük a barna medvék földjén!
Alaszka zordon katmai part vidékén személyes ismeretséget köthetünk a rettegett csúcsragadozókkal.
Denevérek: igaz szerelmi történet
Sokan irtóznak tőlük, de olyanok is vannak, akik beleszeretnek a denevérekbe.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
