Ugrás egyenest a tűzbe

Az alaszkai erdőségben a tűzugrók minden nyáron ejtőernyővel ereszkednek alá erdőtüzet oltani.

Írta: Mark Jenkins
Fényképezte: Mark Thiessen
A Tűzugrás története még 1937 augusztusában kezdődött, amikor villám csapott egy fába a Yellowstone Nemzeti Parktól keletre. Eleinte csak kisebb tűz ütött ki, de egyre jobban elharapództak a lángok, és végül a híres-hírhedt (a közeli patakról elnevezett) blackwateri tűzvésszé terebélyesedtek, amelyben tizenöt tűzoltó vesztette életét, és csaknem 700 hektár erdőt emésztett fel.
Az Erdészeti Igazgatóság megállapította, hogy az effajta tragédiákat csakis akkor lehet elkerülni, ha az erdőtüzet megpróbálják minél korábban, még kezdeti stádiumban elfojtani. Az igazgatóság már a harmincas években elkezdett eljuttatni kisebb ejtőernyős egységeket elhagyatottabb helyekre, és 1940. július 12-én be is vetették az első tűzugrókat a Marten Creek-i tűznél, az idahói Nez Percé védett erdőben. Az elkövetkező évtizedekben az Erdészeti Igazgatóság hét tűzugrótámaszpontot létesített az Egyesült Államok területén (Alaszkát és Hawaiit nem számolva), az országos földhivatal pedig kettőt, az egyiket Alaszkában. Jelenleg úgy 450 tűzugró vár bevetésre ezeken a támaszpontokon.



„Már akkor bebizonyosodott, hogy ha akkor kezdjük el oltani a tüzet, amikor még csak egy szobányi területen ég, nem pedig akkor, amikor már több száz hektáron tombol, rengeteg pénzt, erdőt, emberéletet és épületet lehet megmenteni – magyarázza Chuck Sheley nyugdíjas tűzugró, az Országos Tűzugró Egyesület elnökhelyettese. – És ez ma sincs másképp.”
Idővel, amint az addig elhagyott területek is kezdtek benépesülni Amerikában, fel-felmerült a kérdés, szükség van-e még a tűzugrókra.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2019. májusi lapszámában.








































































































































































































