A félelemérzet is elhalványul

1980. május 26-án a Szojuz-36 szovjet űrhajó fedélzetén Farkas Bertalan szovjet űrhajóskollégájával elindult a világűrbe.

Farkas Bertalan dandártábornok és professor emeritus. Húszéves sem volt még, a szolnoki Repülőműszaki Főiskolán tanult, amikor 1969. július 20-án Holdat ért az Apolló-11 leszállóegysége. 1976-ban merült föl annak a lehetősége, hogy egy magyar is eljusson az űrbe, majd végül valóra vált, és 1980. május 26-án a Szojuz-36 szovjet űrhajó fedélzetén Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov elindult a világűrbe.
Amikor 1978-ban eljutott a Csillagvárosba, a Moszkva mellett működő Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központba, különleges helyre, egyúttal az űrverseny kellős közepébe került.
Az 1970-es évekre jellemző enyhülés a két űrnagyhatalom versengésére is kiterjedt. A Szojuz–Apollo-program is ezért valósulhatott meg. A szovjet kormány úgy döntött, lehetőséget kell biztosítani más országoknak is, hogy részt vehessenek az űrtudományban. Ez természetesen a szocialista országokra vonatkozott elsősorban, Magyarország pedig ugyebár már az 1960-as évek óta részt vett a mesterséges holdakkal kapcsolatos kísérletekben, berendezéseket állítottunk elő, stb., stb. A reszt vevő országokat két csoportba osztották az Interkozmosz-programban. Először a csehszlovák, a lengyel és a keletnémet jelöltek kezdték meg a felkészülést, mi pedig a második csoportba kerültünk…
A teljes interjú elolvashatja a magazin 2019. júliusi lapszámában.