Új start: visszaszámlálás indul!

Most fél évszázada, 1969 júliusában lépett először ember a Holdra. Az Apollo–11 útja a Wright fivérek első repülése után 66 esztendővel a bátorság és a szellem diadalának új jelképe lett.

Azokban az időkben, az 1960-as években még csupa-csupa titok volt számunkra a Hold. A NASA ezért többféle terepet is kiválasztott az Apollo-program holdkompjainak leszállóhelyéül: lávaóceánok után maradt lapályokat éppúgy, mint kráterekkel teli fennsíkokat.

A legtöbb Apollo űrhajó legénységét Föld körüli pályán túl röpítő, több Apollót is a Holdig juttató Saturn V hordozórakéta első fokozatának öt hajtóműve együtt 34,5 millió newton tolóerőt adott, így 140 tonna terhet vihetett a Holdig.

Forrás: NASA

Szojuzt húz a tehervonat 2019 márciusában a bajkonuri kilövőálláshoz. Még az 1960-as években, a Szovjetunióban fejlesztették ki ezt az űrhajótípust, de annyira bevált, hogy ma is repülnek vele. Azóta, hogy űrrepülőgépük 2011-ben utoljára földet ért, az amerikai asztronauták is Szojuzokon jutnak föl a Nemzetközi Űrállomásra.

Az amerikai űrhajósok 1969 és 1972 között hat helyen szálltak le, mindig más tudományos céllal. Ám mindannyian az innenső oldalon landoltak, minthogy égi kísérőnk látható fele a holdkerülő expedíciók révén már jól ismert terepnek számított.

Később már csak automata űreszközök indultak a kozmosz távoli részeibe – űrhajósok miatt nem kellett aggódnia a nagyvilágnak. A szondák hatvan másik holdat is feltártak, sőt az egyik le is szállt a Szaturnusz körül keringő Titánra. A mi Holdunkon négy szonda hagyott máig nyomot. Idén a kínaiak írtak történelmet: a Csang’e–4 elsőként szállt le simán égi kísérőnk felszínén.
Az első magánerőből készült holdszonda áprilisban lezuhant, izraeli építője a hírek szerint nemsokára újra próbálkozik.

Az Egyesült Államok sem akar lemaradni: leszállóegységeket készül küldeni a Holdra, hogy előkészítsék a terepet az emberrel induló expedíciók számára.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2019. júliusi lapszámában.