Idegen a farkasok között
A szerző harminc órát töltött egy sarkvidéki farkasfalkával. Azóta még jobban tiszteli őket, a tundra nagyragadozóit.
Írta: Neil Shea
Fényképezte: Ronan Donovan
Hét farkas csúszkált a befagyott tavon a sarkvidéki reggel kéken derengő fényében. Gyermekökölnyi jégdarabot űztek, kergettek nyüszítve-vinnyogva. A tó vize, mintha a Világmindenséget akarná visszatükrözni, opálosan csillogott a korai órán. A farkasok szilaj vidámsága csak tetézte a földöntúli, különös hangulatot. Négy fiatal farkas loholt föl-alá, futkorászott a jégdarab után, három idősebb meg egyre-másra próbálta őket a partszegély zúzmarás füvébe lökdösni.
Dideregve, reszkető kézzel egyetlen szót körmöltem a jegyzetfüzetembe: „viccesek”. Egy kan volt a falka legnagyobbja, egyéves lehetett, nyomott vagy 30 kilót. A legkisebb, az idei alomból való egyik
kölyök alig volt nagyobb egy díszpárnánál, szemét fekete gyűrű övezte. Hollópár keringett odafent; az ő károgásukat leszámítva csak a farkasok lihegése hallatszott, meg a körmük kopogása a jégen.
Végül is a jégdarab becsusszant a fűbe, majd amikor a legnagyobb kölyök utánarohant
és rácsapott, darabokra hullott.
A többiek félrebillentett fejjel nézték, mint akiket fölháborít ez a durvaság. Aztán sorban felém fordultak, és engem kezdtek merően bámulni. Nem könnyű leírni az érzést, amikor az ember tizenkét szívdobbanásnyi időn át egy csapatnyi nagyragadozóval néz farkasszemet. Újra dideregni kezdtem, de nem a hidegtől. Igen, néhány perce még játékos kedvükben voltak – de attól még ridegfarkasokkal álltam szemben. Fehér bundájukat friss zsákmányuk vére és béltartalma szennyezte. Nálam sokkal nagyobb pézsmatulokból faltak nemrég; a hulla mellkasa most föltépve, bordái legyezőként meredeznek.
A farkasok némán bámultak, közben fülüket mozgatva, farkukat ide-oda billentve diskuráltak egymással. Tanakodtak. Fontolgatták, hogy mit döntsenek. Néhány perc múlva eldöntötték, hogy közelebbről is megnéznek engem.
Aligha találni más tájat a világban, ahol ez a jelenet megeshet a farkasok és az ember között.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2019. szeptemberi lapszámában.
Madársereg a Tihanyrévnél
A túrán lettem figyelmes a Tihanyrévnél úszkáló óriási madártömegre.
Én soha nem akarom legyőzni a kutyát
Nem lenne szabad a versenyzésből kiöregedett agarakat vadászatokra vinni és az onnan sérülés vagy elhasználódás miatt leselejtezett állatokat azonnal hobbiállatként értékesíteni.
Paradicsomi oltalom
A Costa Rica-i Osafélsziget a természet csodája. Mintaszerűen védik ugyan, de az eddigi erőfeszítéseket veszélybe sodorta a koronavírus-járvány.
Véghajrában a versenyagár
Az Egyesült Államokban lassan bealkonyul az agárfuttatásnak. Állatvédelmi okokból 2020 végén Florida törvényhozói is betiltották a versenyeket.
Örök rajongásunk tárgya a Mars
Noha az űrszondák és robotjárművek már seregnyi titkát föltárták, a vörös bolygó ma is, mint immár hosszú évszázadok óta, fogva tartja képzeletünket.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
