Idegen a farkasok között
A szerző harminc órát töltött egy sarkvidéki farkasfalkával. Azóta még jobban tiszteli őket, a tundra nagyragadozóit.
Írta: Neil Shea
Fényképezte: Ronan Donovan
Hét farkas csúszkált a befagyott tavon a sarkvidéki reggel kéken derengő fényében. Gyermekökölnyi jégdarabot űztek, kergettek nyüszítve-vinnyogva. A tó vize, mintha a Világmindenséget akarná visszatükrözni, opálosan csillogott a korai órán. A farkasok szilaj vidámsága csak tetézte a földöntúli, különös hangulatot. Négy fiatal farkas loholt föl-alá, futkorászott a jégdarab után, három idősebb meg egyre-másra próbálta őket a partszegély zúzmarás füvébe lökdösni.
Dideregve, reszkető kézzel egyetlen szót körmöltem a jegyzetfüzetembe: „viccesek”. Egy kan volt a falka legnagyobbja, egyéves lehetett, nyomott vagy 30 kilót. A legkisebb, az idei alomból való egyik
kölyök alig volt nagyobb egy díszpárnánál, szemét fekete gyűrű övezte. Hollópár keringett odafent; az ő károgásukat leszámítva csak a farkasok lihegése hallatszott, meg a körmük kopogása a jégen.
Végül is a jégdarab becsusszant a fűbe, majd amikor a legnagyobb kölyök utánarohant
és rácsapott, darabokra hullott.
A többiek félrebillentett fejjel nézték, mint akiket fölháborít ez a durvaság. Aztán sorban felém fordultak, és engem kezdtek merően bámulni. Nem könnyű leírni az érzést, amikor az ember tizenkét szívdobbanásnyi időn át egy csapatnyi nagyragadozóval néz farkasszemet. Újra dideregni kezdtem, de nem a hidegtől. Igen, néhány perce még játékos kedvükben voltak – de attól még ridegfarkasokkal álltam szemben. Fehér bundájukat friss zsákmányuk vére és béltartalma szennyezte. Nálam sokkal nagyobb pézsmatulokból faltak nemrég; a hulla mellkasa most föltépve, bordái legyezőként meredeznek.
A farkasok némán bámultak, közben fülüket mozgatva, farkukat ide-oda billentve diskuráltak egymással. Tanakodtak. Fontolgatták, hogy mit döntsenek. Néhány perc múlva eldöntötték, hogy közelebbről is megnéznek engem.
Aligha találni más tájat a világban, ahol ez a jelenet megeshet a farkasok és az ember között.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2019. szeptemberi lapszámában.
Részecskében az egész
A részecskefizikai laboratóriumok a nagy tömegtartományban keresnek új részecskéket. Krasznahorkay Attila viszont az elektronnál alig nehezebb új részecskéket talált.
Aggasztó enyhülés
A Nagy-tavak vidékén a mindennapi élet és a gazdaság szempontjából is fontos a jég. Csakhogy a világméretű felmelegedés miatt egyre ritkábbak a fagyos telek.
Védett vizeken
Az óceánokat, tengereket oltalmazó Pristine Seas projekt a vizek fajbőségére és a légkör állapotára is jótékony hatást gyakorol.
Nem szabad kihagyni az esélyt
A világjárvány méginkább emlékeztet rá: nem szipolyozhatjuk tovább a Földet. A klímakatasztrófa megelőzésére is sarkallhat – már ha képesek vagyunk észhez térni és másként folytatni.
Bíznunk kell a tudományban
A kutatók ide-oda kapkodnak, versenyt futnak a koronavírussal, de a tudomány már csak így működik.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
