Idegen a farkasok között
A szerző harminc órát töltött egy sarkvidéki farkasfalkával. Azóta még jobban tiszteli őket, a tundra nagyragadozóit.
Írta: Neil Shea
Fényképezte: Ronan Donovan
Hét farkas csúszkált a befagyott tavon a sarkvidéki reggel kéken derengő fényében. Gyermekökölnyi jégdarabot űztek, kergettek nyüszítve-vinnyogva. A tó vize, mintha a Világmindenséget akarná visszatükrözni, opálosan csillogott a korai órán. A farkasok szilaj vidámsága csak tetézte a földöntúli, különös hangulatot. Négy fiatal farkas loholt föl-alá, futkorászott a jégdarab után, három idősebb meg egyre-másra próbálta őket a partszegély zúzmarás füvébe lökdösni.
Dideregve, reszkető kézzel egyetlen szót körmöltem a jegyzetfüzetembe: „viccesek”. Egy kan volt a falka legnagyobbja, egyéves lehetett, nyomott vagy 30 kilót. A legkisebb, az idei alomból való egyik
kölyök alig volt nagyobb egy díszpárnánál, szemét fekete gyűrű övezte. Hollópár keringett odafent; az ő károgásukat leszámítva csak a farkasok lihegése hallatszott, meg a körmük kopogása a jégen.
Végül is a jégdarab becsusszant a fűbe, majd amikor a legnagyobb kölyök utánarohant
és rácsapott, darabokra hullott.
A többiek félrebillentett fejjel nézték, mint akiket fölháborít ez a durvaság. Aztán sorban felém fordultak, és engem kezdtek merően bámulni. Nem könnyű leírni az érzést, amikor az ember tizenkét szívdobbanásnyi időn át egy csapatnyi nagyragadozóval néz farkasszemet. Újra dideregni kezdtem, de nem a hidegtől. Igen, néhány perce még játékos kedvükben voltak – de attól még ridegfarkasokkal álltam szemben. Fehér bundájukat friss zsákmányuk vére és béltartalma szennyezte. Nálam sokkal nagyobb pézsmatulokból faltak nemrég; a hulla mellkasa most föltépve, bordái legyezőként meredeznek.
A farkasok némán bámultak, közben fülüket mozgatva, farkukat ide-oda billentve diskuráltak egymással. Tanakodtak. Fontolgatták, hogy mit döntsenek. Néhány perc múlva eldöntötték, hogy közelebbről is megnéznek engem.
Aligha találni más tájat a világban, ahol ez a jelenet megeshet a farkasok és az ember között.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2019. szeptemberi lapszámában.
A repülés nem válik rutinná
Háy György repülőgép-pilóta és szakértő a húsz évvel ezelőtti merényletsorozat, a 9/11 repülésbiztonsági utóhatásairól és a repülés más kulisszatitkairól mesél.
Zénó és Hajni
Hajni öt éve alapította a Remény-Lak Állatvédő Egyesületet. Jóformán minden feladatot ő lát el: igazgat, gondoz, ápol és fuvaroz.
Törpe égi csodák
A csillagászat legújabb eszközei döbbenetes felvételeket és adatokat szolgáltatnak a Naprendszerben nyüzsgő, rejtélyes kozmikus múltunkról mesélő kisebb égitestekről.
Merényletek mementói
Mitől jelenthet többet, lehet ereklyévé egy tárgy? Attól, hogy olyané volt, aki szembe tudott nézni a borzalommal. Bátorság, önfeláldozás. Mindkettő megvolt Joe Hunterben és sokakban másokban is 2001. szeptember 11-én.
Afganisztáni jelen
Kivonult az Egyesült Államok hadereje, visszatérnek a tálib szélsőségesek, veszélybe került, elveszni látszik az afgán nép 2001-ben elnyert szabadsága.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
