Idegen a farkasok között
A szerző harminc órát töltött egy sarkvidéki farkasfalkával. Azóta még jobban tiszteli őket, a tundra nagyragadozóit.
Írta: Neil Shea
Fényképezte: Ronan Donovan
Hét farkas csúszkált a befagyott tavon a sarkvidéki reggel kéken derengő fényében. Gyermekökölnyi jégdarabot űztek, kergettek nyüszítve-vinnyogva. A tó vize, mintha a Világmindenséget akarná visszatükrözni, opálosan csillogott a korai órán. A farkasok szilaj vidámsága csak tetézte a földöntúli, különös hangulatot. Négy fiatal farkas loholt föl-alá, futkorászott a jégdarab után, három idősebb meg egyre-másra próbálta őket a partszegély zúzmarás füvébe lökdösni.
Dideregve, reszkető kézzel egyetlen szót körmöltem a jegyzetfüzetembe: „viccesek”. Egy kan volt a falka legnagyobbja, egyéves lehetett, nyomott vagy 30 kilót. A legkisebb, az idei alomból való egyik
kölyök alig volt nagyobb egy díszpárnánál, szemét fekete gyűrű övezte. Hollópár keringett odafent; az ő károgásukat leszámítva csak a farkasok lihegése hallatszott, meg a körmük kopogása a jégen.
Végül is a jégdarab becsusszant a fűbe, majd amikor a legnagyobb kölyök utánarohant
és rácsapott, darabokra hullott.
A többiek félrebillentett fejjel nézték, mint akiket fölháborít ez a durvaság. Aztán sorban felém fordultak, és engem kezdtek merően bámulni. Nem könnyű leírni az érzést, amikor az ember tizenkét szívdobbanásnyi időn át egy csapatnyi nagyragadozóval néz farkasszemet. Újra dideregni kezdtem, de nem a hidegtől. Igen, néhány perce még játékos kedvükben voltak – de attól még ridegfarkasokkal álltam szemben. Fehér bundájukat friss zsákmányuk vére és béltartalma szennyezte. Nálam sokkal nagyobb pézsmatulokból faltak nemrég; a hulla mellkasa most föltépve, bordái legyezőként meredeznek.
A farkasok némán bámultak, közben fülüket mozgatva, farkukat ide-oda billentve diskuráltak egymással. Tanakodtak. Fontolgatták, hogy mit döntsenek. Néhány perc múlva eldöntötték, hogy közelebbről is megnéznek engem.
Aligha találni más tájat a világban, ahol ez a jelenet megeshet a farkasok és az ember között.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2019. szeptemberi lapszámában.
Törzsi gyűlés
Magyar Lászlóval, a Energiaklub szakértőjével, Aszalós Réka erdőökológussal és Gálhidy Lászlóval, a WWF Magyarország programvezetőjével beszélgettünk az erdőkre vonatkozó új kormányrendeletről, és arról, hogy pozitív hozadéka is lehet a rendeletnek.
India energiája: hatalmas a tét
Sikerül-e Indiának visszafognia a szén-dioxid-kibocsátást úgy, hogy egyre népesebb középosztályának energiaéhségét is ki tudja majd elégíteni? Egész bolygónk jövője függhet ettől.
Amerika új megvilágításban
A klímaváltozás közepette már sokkal több kell, mint óvni a nemzeti parkokat és a védett területeket. A természet immár mindenütt oltalomra szorul.
Tüzet tűzzel – kis tűz a nagy tüzek ellen
Ausztrália őslakosai több ezer éves módszert elevenítettek fel. Tervszerűen égetik a bozótot, hogy óvják és új életre keltsék szülőföldjük világát – és pénzt gyűjtsenek közösségüknek.
Erdei mikrovilág, talajlakó csodalények
Mikroszkópban szemlélve a Fekete-erdő talaja varázslatos birodalommá válik. Világszerte mindenütt miniatűr csodalények seregletét rejti az erdőtalaj.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
