Vadvédőnők

Ki védelmezhetné jobban az erőszaktól fenyegetett állatokat, mint a hasonló fenyegetésekkel szembenéző nők? Az amazoncsapat új stratégiát képvisel a vadorzók elleni küzdelemben.

Írta: Lindsay N. Smith
Fényképezte: Brent Stirton
Az akashingák (a név sona nyelven annyit tesz: „bátrak”) Phundunduban járőröznek. A terület 29 településsel szomszédos. És ahol az emberek és az állatok ennyire közel élnek egymáshoz, ott bizony előfordul az olyasfajta konfliktus, mint amilyet Kumiréék most próbálnak kezelni.
A tetthelyre érve Vimbai beront az izgatott tömegbe. A maga 160 centiméteres magasságával akár el is veszhetne, ám ő nyugodtan, magabiztosan halad előre, és szelíden, de határozottan beszél az emberekhez. Lassan előáll tíz sebesült férfi. Az egyiknek az arcát, egy másiknak a karját borítja vérfoltos kötés. A többi nyolc kisebb sebeket mutogat.
Miután a terület fenntartói magukhoz vették a leopárd tetemét, ezeket a férfiakat vádolták az elpusztításával – ez bőszítette fel a tömeget. A sérültek váltig állítják, hogy az állat támadta meg őket, de a „vadvédőnők” szerint a sebeikből ítélve aligha lehetett szó puszta önvédelemről. Vadat engedély nélkül elejteni pedig bűncselekmény. Ugyanakkor azonban egy leopárd bundája, foga, karmai és csontjai több száz dollárt kóstálnak a feketepiacon; ez ebben a szegény országban kitesz egy havi fizetést.