Írta: Joshua Foer
Fényképezte: Ami Vitale
Egy kutatócsapat 2016-ban érdekes (bár máig vitatott) fölismerésre jutott. Addig az volt a bevett nézet, hogy az összes zsiráf a Giraffa camelopardalis fajhoz tartozik. Ugyanakkor
a genetikai elemzések arra utaltak, hogy a zsiráfok valójában négy különálló faj képviselői, és némelyik fajuk jócskán különbözik a másiktól – jobban, mint akár a barna meg a jegesmedve. A négy fajon belül öt alfajuk létezik, ezek egyike a kouréi, „fehér” foltos nyugat-afrikai zsiráf: a Giraffa camelopardalis peralta.
Kettő kivételével ma már minden zsiráfalfaj sebezhetőnek, veszélyeztetettnek vagy súlyosan veszélyeztetettnek számít. Három évtized alatt közel 40 százalékkal csökkent a zsiráfok száma; a becslések szerint ma már csupán 110 ezer zsiráf él Afrikában. A Giraffe Conservation Foundation (GCF) társigazgatója, Julian Fennessy úgy fogalmaz: „néma kihalás” ez a folyamat, mert amíg az elefántok és az emberszabású majmok fogyatkozását
élénk figyelem kíséri, a zsiráfról az a kép él a köztudatban, hogy tulajdonképpen jól elvan.
Afrika egyes térségeiben valóban gyarapodik a zsiráfállomány. A Dél-afrikai Köztársaságban és Namíbiában, ahol mind több vad él, az elmúlt évtizedekben csaknem kétszer annyian lettek a zsiráfok, így ma legálisan vadászhatók. A kelet-afrikai pusztákon kóborló recés és maszáj zsiráfok kilátásai viszont rosszabbodnak. „Kenya déli területein a rengeteg kerítés nagyobb veszélyt jelent, mint az orvvadászok ténykedése. Mivel a kerítést nem tudják átugrani, a zsiráfok egyre szűkebb és szűkebb területre szorulnak” – fejtegeti
Arthur Muneza, a GCF koordinátora. A túlnépesedés, a túllegeltetés és a klímaváltozás
miatt mind több pásztor és földműves települ-nyomul be a zsiráfok élőhelyére.