Borneó föld alatti csodái

A barlangászok bolygónk egyik legnagyobb és legtitokzatosabb barlangrendszerét próbálják feltárni.

FÉNYKÉPEZTE: CARSTEN PETER
„Ez a hely nagyon izgalmas. Hol másutt találni ennyi felderítetlen területet a Földön?” – kérdezte Andy Eavis, az expedíció vezetője szélesen mosolyogva, aztán a kérdést ő maga válaszolta meg: „Hát, azért biztosan akad még egy-kettő. Mondjuk Pápua Új-Guineában meg
persze a tenger fenekén. De ami a barlangászatot illeti, Borneónak nincs párja az egész földkerekségen.”

A még hetvenévesen is jó karban lévő Eavis nem a levegőbe beszél. Idestova több mint ötven
esztendeje kutatja a világ legeldugottabb, legelképesztőbb föld alatti járatrendszereit. A barlangászatot irányító szakmai testületeknek már csaknem mindegyikében töltött be valamilyen vezető tisztséget, és részt vett a felfedezések megörökítésében. Azaz ideje javát a barlangok megóvásának szentelte, valamint azon törekvés szolgálatába állította, hogy ezek a lenyűgöző természeti képződmények továbbra is nyitva álljanak a barlangászok előtt. Nevezhetnénk akár a föld alatti világ nagykövetének is. Egyik reggel a dzsungelben Eavis egy kutatóállomás tornácán álldogált, a park irodájának közelében, és arra készült, hogy leereszkedjen a föld alá. Meleg fuvallat söpört végig a verandán, egy pillanatra elhallgatott a rengeteg rovar. Az ösvények mentén csigák és békák igyekeztek vissza az árnyékba, a madarak pedig egyre élénkebben csiripeltek a fokozódó hőségben. Eavis azonban a fülledt hőség dacára szűk fekete futónadrágot húzott. Ilyenben szokás ugyanis aláereszkedni Borneó barlangjaiba. Ezekben a meleg barlangokban a hőmérséklet elérheti a 26 Celsius-fokot. „Amikor barlangászni kezdtem, akkor természetesen még nem volt ilyen öltözékünk – bök Eavis a nadrágjára meg a viharvert piros sisakjára, amelyre teáscsészényi lámpát rögzített. – Még jobbára sötétben botorkáltunk akkoriban. Ezért hát fogalmunk sem volt róla, mekkora dolgokat fedeztünk is fel.”
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2019. decemberi lapszámában.