Ételek az életért
Amikor Gianni Pes epidemiológus vizsgálni kezdte a leghosszabb életű emberembertársainkat, kékkel jelölte a régiókat, ahol a legjobbak az életkilátások.
ÍRTA: DAN BUETTNER
Ilyen például a szardíniai Nuoro tartomány, amelyet attól fogva „kék zónának” hívott. Mivel épp akkor ismertem meg, amikor jómagam is ilyen térségeket kerestem, átvettem én is az elnevezést. Így lett „kék zóna” a Costa Rica-i Nicoya, a görög Ikaría sziget, a japán Okinawa-sziget és egy dél-kaliforniai hetednapi adventista közösség lakóhelye.
Mindenütt megvizsgáltam a helyi táplálkozásról készült feljegyzéseket, és végigvettem, mit ettek leginkább az elmúlt száz évben. A 20. század végéig csak alig feldolgozott növényi
étrend volt jellemző: teljes kiőrlésű gabonából sütött pékáru, zöld leveles zöldségek, olajos magvak, gyökérzöldségek, bab. Hús havonta átlagosan ötször került az asztalra. A kék övezetekben főleg vizet, gyógyteát, kávét és némi bort ittak. Nem vagy alig fogyasztottak tehéntejet, a szénsavas üdítőket nem ismerték. Ám a globalizáció miatt a hagyományos
étkeket lassan kiszorítják a feldolgozott, állati eredetű termékek, a gyorsételek. Ma már a kék övezetekben is mind többeket sújtanak krónikus betegségek.
Az egészséges táplálkozás csak egy a hosszú élet titkai közül. Hasznos, ha vannak régi barátaink és új céljaink, ha állandó mozgásra késztető környezetben élünk, és napi rituálékkal
oldjuk a stresszt.
Costa Ricában, Nicoya környékén minden feltétel adott. És még valami: a világ legegészségesebb reggelije, amelyet egyebek mellett egy boltíves, füsttől megfeketedett vörös
cseréptetős, oldalfalak nélküli építményben kínálnak. Santa Cruz városában a Coopetortilla szövetkezet étkezdéjében María Elena Jiménez Rojas mellett tucatnyi másik nő fával fűti be a hosszú agyagkemencéket, és kevergetni kezdi az üstökben rotyogó babot. A makulátlan fehér pólója fölött szutykos kötényt viselő Rojas a kukoricalisztből készült tésztából kicsippent egy golflabdányit, rácsapja egy zsírpapírra, majd körkörös mozdulatokkal szabályos körré lapítja. Ezután a comalnak nevezett forró cserépserpenyőbe teszi, és rövid ideig süti. A tészta először felhólyagosodik, majd tökéletes tortillává lappad vissza.
A három nő hagymát, paprikát és fűszereket ad a fekete babhoz. Miután puhára fő, rizst meg párolt zöldpaprikát, hagymát és fokhagymát kevernek hozzá, és már készen is van a gallo pinto egyedülálló Costa Rica-i változata.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2020. januári lapszámában.
Trópusi fajok szaporodnak a Hévízi-csatornában
Trópusi állat- és növényfajok szaporodtak el a Hévízi-tó télen is meleg vizű kifolyójában. Az őshonos fajokat fenyegető ökoszisztémába Kasia Farkas természetfotós nyújt betekintést a National Geographic magazin 2026. júliusi számában, ezúttal pedig arról mesél, miként figyelt fel a témára.
Drónnal is kutatják a következő földcsuszamlást Magyarországon
A National Geographic magazin 2026. júniusi számában Vajon mitől indul meg a hegyoldal? című cikkében arról olvashatunk, hogy egy alaszkai geológus miként fut versenyt az idővel: az állam szétporladó hegyeinek földcsuszamlásai ezrek életét veszélyeztetik. Dr. Babinszki Editet, a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága Földtani Szolgálatának geológusát kérdeztük a magyarországi helyzetről.
Fotókon a Sagrada Família megkoronázása
A National Geographic legújabb cikke a bazilika kulisszái mögé vezet, és bemutatja azt a generációkon átívelő munkát, amely Antoni Gaudí mesterművét a megvalósulás küszöbére juttatta.
A drónszem sokat lát, de nem mindegy, hogyan használjuk
A National Geographic magazin 2026. májusi lapszámában több drónfelvételt is bemutatunk. Online cikkünkben ezúttal néhány, a drónfotózással kapcsolatos kihívást járunk körbe.
Meglepő leletet rejtett a honfoglaló harcos dereka
Különleges, honfoglalás kori sírokat tártak fel Akasztó határában. A három harcos története elolvasható a National Geographic magazin 2026. májusi lapszámában, online felületünkön pedig az egyik leletet részletesebben is bemutatjuk.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
