Körkörös remények

ÍRTA: SZIRA PÉTER
FÉNYKÉPEZTE: MIHALKÓ MELINDA

Apám nemzedéke abban a tudatban nőtt föl, hogy a szemét az szemét. Az én nemzedékemnek viszont azt magyarázták, hogy a hulladék: érték. Az unokám meg talán nem is tudja majd, mi az a hulladék.

A körforgásos gazdaság koncepciójába egy égetőmű például sehogyan sem illeszthető bele. De még az unió ajánlásában is hangsúlyosan arról van szó, hogy a hulladékot nem energetikai céllal kell hasznosítani, ugyanis ez a technológia – az égetés – csupán az újrafeldolgozás sokkal drágább, viszont hosszú távon kártékonyabb konkurenciája lesz. Az erőforrások, a nyersanyagok elégetése nem körforgás, szabaduljon fel akármennyi – amúgy nem túl sok – energia. Sokatmondó adat, hogy újrafeldolgozással és komposztálással ötször annyi energiát lehet megspórolni, mint amenynyit égetéssel nyerhetünk. Az égetés végtermékéről, a salakról már nem is beszélve, amit a gyakorlat szerint jobb megoldás híján el szoktak temetni. Ezért is érthetetlen, hogyan jöhet egyáltalán szóba az égetés megoldásként. Kelet-Európában is egyre többen és többen lobbiznak érte. Szlovákiában egy cég öt új égetőt akar építeni.

Az évente felhasznált nyersanyag-mennyiségnek mindössze 9 százalékát tudjuk újrahasznosítani.

Az a 9 százalék csak a műanyagokra vonatkozik. A fémet, az üveget gya-korlatilag a végtelenségig lehet hasz-nosítani, a papírt nagyjából hatszor lehet cirkuláltatni a folyamatos cellulózveszteség miatt. A műanyagok többségét már az első forduló után csökkentett értékűnek tartják. A PET-palackból előállított polárpulóver nem vagy csak ritkán hasznosítható újra. Egy szó mint száz, az igazi probléma a műanyag, ugyanis sok olyan típusa van, amelyet gazdasági, technológiai és egyéb tényezők miatt nem lehet újra feldolgozni. Ezeket be kellene tiltani, és olyan műanyagokat kellene inkább előnyben részesíteni, amelyek újrahasznosíthatók.

Vannak, akik a műanyagfaló baktériumokban látják a megoldást. Milyen egyéb, eddig ki nem aknázott lehetőségek jöhetnek még szóba?

Ez az egész a műanyagokat lebontó baktériumokkal egyetemben roppant jól jellemzi a körforgásos gazdaság ellentmondásosságát. A körforgásos gazdálkodás teoretikusai azt vallják, hogy nem akarnak szembemenni a folyamatos fejlődés koncepciójával, így aztán a fenntartható növekedés oximoronját ez az elmélet sem tudja megugrani. Amíg az marad a fő állítás, hogy a kitermelésnek nincsenek korlátai, addig semmi értelme körkörös gazdálkodásról beszélni. A gazdaság minden szereplője a kitermelés és a fogyasztás szakadatlan növekedését ígéri és prognosztizálja. De elég, ha emlékeztetünk rá, hogy a műanyagokat nem lehet körforgásban tartani, arról nem is beszélve, hogy a műanyagok veszélyesanyag-tartalma minden újabb felhasználással nőni fog. Egyébiránt nem is kívánatos opció a műanyagokat az idők végezetéig körforgásban tartani.

A teljes interjút elolvashatja a magazin 2020. márciusi lapszámában.