Mutatták az utat
Ezeket a nőket a National Geographic-munkatársak több nemzedéke joggal tekintheti úttörőnek.
ÍRTA: NINA STROCHLIC
ADATGYŰJTÉS: SARA MANCO
Légy te az első nő valahol– hangzott el a szerkesztő tanácsa valamikor a második világháború idején. A fiatal fotóstehetség, Dickey Chapelle megfogadta az intelmet. Ott volt partra szálló katonákkal Okinawán 1945-ben, dacolva a tilalommal, amely szerint női tudósítók nem tartózkodhattak a frontvonalban. Ezért átmenetileg bevonták ugyan az engedélyét, viszont merész haditudósítóként megalapozta ázsióját. Bár a National Geographic 1888-as alapítása óta is szép számmal mutattak fel nők eredményeket, ez gyakorta csak kevés elismerést kapott, pedig magas hegyeket másztak meg, ősi civilizációk nyomait tárták fel, lemerültek a tenger mélyére, körberepülték a világot. Ott voltak a harcmezőn, jártak minden kontinensen.
„Ugyan miért ne juthatna el egy nő bárhová, ahová egy férfi, vagy akár messzebbre is? – tette fel a költői kérdést Harriet Chalmers Adams felfedező(nő) 1920-ban. – Ha szívesen utazik, ha érdeklik a különös, titokzatos dolgok, ugyan mi tarthatná őt otthon?”
A lapban a nők mégis gyakran háttérbe szorultak: többnyire megbújtak híres férjük árnyékában. Több mint tucatnyi írás foglalkozott Matthew Stirling régész közép-amerikai felfedezéseivel, ám csak egyetlen cikk jelent meg az expedíciókon mindvégig vele tartó neje, Marion neve alatt, az is arról, hogyan kell vezetni a háztartást ilyen körülmények között. „A fene egye meg!” – háborgott naplójában 1933-ban Anne Morrow Lindbergh (a híres pilóta, Charles felesége). Első amerikai nőként szerzett vitorlázó repülési engedélyt, díjakat is kapott navigátorként, de mint írta, „Elegem van abból, hogy úgy tekintenek rám, mint az uram kisinasára!”
Mások teljesítményét is semmibe vették a kortársak. Marie Tharp bizonyítékot talált a tektonikus lemezek mozgásának elméletére az ötvenes évek elején, ám felfedezését férfi kollégája női képzelgésnek titulálta. Az 1920-as években Juliet Bredon riporter könnyebben publikálhatott a National Geographicban férfi álnév alatt. Még a saját korukban világhírű nőknek (mint a 19. századi Maria Mitchell csillagásznak) is harcolniuk kellett az egyenlő (anyagi) elismerésért.
Lapunk archívumában több millió fénykép és egyéb dokumentum található a társaság alapítása óta megjelent cikkekből és filmekből. Megannyi mikrofilmre vitt, immár megfakult kézirat és géppel írt levél tanúskodik a National Geographic női munkatársainak úttörő tevékenységéről. Most előttük tisztelegve fel idézzük néhányuk emlékét.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2020. márciusi lapszámában.
Cipellő és Réka
Cipit tréfásan hajdúsági akitaként emlegetik rajongói, utalva ezzel védencük tömött bundájára és jellegzetesen kunkorodó, bájosan rövidke füleire.
Kitinparádé
Kitines külső vázuk és ahhoz tapadó izmaik közreműködésével az ízeltlábúak tökélyre fejlesztették a mozgás képességét, és mászva, sprintelve, úszva, repülve milliónyi élőhelyet meghódítottak.
Deszkások
A Dél-Kaliforniából indult utcai szórakozás, a gördeszkázás néhány évtized alatt világszerte elismert sport lett, olyannyira, hogy Tokióban idén nyáron már olimpiai számként debütál.
Csak egy vonal a hegyek ölén
Egy amerikai kormányhivatal kicsit átrajzolta a térképet, mire India és Pakisztán egymásnak esett a világ legmagasabban húzódó csataterén.
Szójaháború
Mézelő méheiket féltő maja indiánok és génmódosított szóját termesztő, termésüket permetszerekkel védő mennoniták vitáznak egymással Mexikóban.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
