Világunk, hulladék nélkül?
Az erőforrásokkal takarékosan bánó, a betáplált anyagokat folyamatosan újra feldolgozó körkörös gazdaság eszméje talán segít megvalósítani.
ÍRTA: ROBERT KUNZIG
FÉNYKÉPEZTE: LUCA LOCATELLI
A természetes körforgást valamelyest már jóval a 18. század, az ipari forradalom előtt megolygattuk. Az ókori rómaiak (amellett, hogy előszeretettel hajigálták el törött amforáik dirib-darabjait) egy felemás eredményt adó megoldást is kifundáltak: szennycsatornákon át a folyókba juttatták a fekáliájukat. Nem oda tehát, ahova a fekália a körkörös gazdaság szószólói szerint való: a termőföldekre.
McDonough európai építész gyerekként, az 1950-es években Tokióban lakott (szülei az ott állomásozó amerikai haderőben szolgáltak). Mint meséli, akkoriban a környékbeli földművesek még bejártak Tokió peremkerületeibe, és megvették trágyának a családoknál fölgyűlt fekáliát.
A hispániai Tinto folyó mentén a rómaiak, sőt előttük már a föníciaiak is bányászták a rezet. Sőt az újrahasznosítást is megoldották: a leigázott népek bronzszobrait beolvasztották, a fémből pedig fegyvereket kovácsoltak. A réz újrahasznosításának eszméje tehát régi keletű – ezen nincs is miért csodálkoznunk, végtére is a réz sokkal nehezebben beszerezhető, ennélfogva sokkal értékesebb anyag, mint például a fekália.
A Ruhr-vidéki Lünenben működő Aurubis cég Európa legnagyobb réztermelője és a világ legfőbb réz-újrafeldolgozója. Az első világháború idején, 1916-ban épült a gyár; abban az időben már kevés volt a réz a tüzérségi gránátok gyártásához, ezért a templomi bronzharangokat is beolvasztották. „Azóta is csak újra feldolgozunk” – jegyzi meg Detlev Laser telepvezető-helyettes. A réz, ellentétben a műanyaggal, akárhányszor újra feldolgozható, méghozzá minőségromlás nélkül – tehát eszményi „körkörös” anyag. Lünenben főleg csöveket és kábeleket olvasztanak be, de csekélyebb réztartalmú hulladékból is nyernek rezet. Azóta, hogy Európában égetőművek vették át a szemétlerakók szerepét, a képződő salakban tömérdek fém marad. „Azért, mert az emberek nem a szelektív gyűjtőbe, hanem a kukába dobják a mobiljukat” – dohog Laser.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2020. márciusi lapszámában.
Fengéknek malacuk van
A kínai repülőtéren hagyott malacot egy nyugdíjas fotográfus és családja fogadta be. Piggy fotóról fotóra gyarapodott, és bizony szép nagy lett.
AI: A Föld-típusú bolygók kutatóit is segítheti
A Földön kívüli élet nyomait fürkésző csillagászok részletesebb képet kapnak a világűrről, és újraértékelhetik a begyűjtött adatokat, hátha valami elkerülte a figyelmüket.
AI: már agyműtétek során is segítheti a sebész munkáját
A koponya felnyitva, az óra ketyeg. Az agysebészek már forradalmian új módszerrel vizsgálhatják az agy pillanatnyi állapotát.
AI segít megfejteni az ókori népek titkait
Az új AI-eszközök birtokában már azokat a rendkívül sérülékeny papirusztekercseket is elolvashatják a kutatók, amelyeket eddig nem mertek szétbontani. Lehet, hogy a mesterséges értelem fejlődése újraírja majd egész történelmünket.
Mesélnek a víz alatti erdők
A folyó mentén élő helyiek tárják fel a brazíliai ökológus előtt az Amazonas titkait.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
