A megújulás esélyei

ÍRTA: EMMA MARRIS

Talán már hallott róla, kedves Olvasó: nyakunkon a fajok hatodik tömeges kihalása. Az állítás nem a fajok mennyiségén, hanem az ütemén alapul. A 16. század óta kevesebb mint 900 faj kihalását sikerült dokumentálni, de feltehetően több is volt. Ez elég sok, de miután a biológusok eddig több mint százezer fajt írtak le, „tömeges” kihalásról aligha beszélhetünk – ezen a paleontológusok azt értik, hogy a létező fajoknak legalább háromnegyede kipusztul. Újabb tömeges kihalás akkor lesz, ha a jelenlegi arány pár millió évig fennmarad, vagy még több élőhely pusztul el. De most még nincs tömeges kihalás, és meg is előzhetjük.
Az újabb kutatások szerint a legtöbb fajt meg lehetne menteni, és a vadállatok egyedszámát is növelni lehetne több természetvédelmi park létesítésével, egyes ökoszisztémák helyreállításával, a művelt területek csökkentésével – ezek most a Föld felszínének egyharmadát foglalják el.
Viszont ha felére csökkentjük egyrészt a húsfogyasztásunkat, másrészt feleannyi étel megy a pocsékba, növeljük a növénytermesztés terméshozamát, és gazdaságosabbá tesszük az élelmiszer-kereskedelmet, akkor kutatói becslések szerint kevesebb szántóföldön több élelmiszert állíthatunk elő, és ezzel több helyet biztosíthatunk más fajoknak.

Az indonéziai (nyugat-pápuai) Arpak-hegység természetvédelmi területéhez hasonló esőerdők megőrzése kulcsfontosságú bolygónk egészségének megóvásához.

Forrás: TIM LAMAN

Edward Wilson természetvédő például a „fél Föld”-szemlélet híve. E szerint bolygónk felét meg kellene hagyni vadonnak, és ott az emberi tevékenységet szigorúan korlátozni kellene. Nos, a hatalmas nemzeti parkok lenyűgözőek, és bizonyos fajoknak szükségük is van rájuk, csakhogy
a „fél Föld szemlélet szerint túl sok embert kellene kilakoltatni. „Szükség van további parkokra, úgy 20 százalékkal többre – véli Georgina Mace, a londoni UCL Egyetem munkatársa, a biodiverzitás szakértője. – Ám szükség van arra is, hogy egyesek a vadon közelében vagy éppen benne éljenek.” Ő úgy véli, hogy az ember szinte mindenütt együtt élhet más fajokkal: „Én nem a fél Föld, hanem az egész Föld híve vagyok.” Szerintem ez a felfogás 2070-re általánosabb lesz. A határok elmosódnak,  és a vadállatok átjárókon keresztül átszelhetik a szántóföldeket, sőt a városokat is; az árterek meg fogják kötni a szenet, megfékezik az áradásokat, és területükön élelmiszernövények nőnek. A gyerekek egyenesen a fáról szedik a gyümölcsöt az iskola kertjében. A vadon megmarad, és továbbra is lenyűgözi majd az embereket, de lehet, hogy egészen másképpen fog kinézni, mint ma.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2020. áprilisi lapszámában.